Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
A Song, a Psalm of the sons of Korah; for the Leader; upon Mahalath Leannoth. Maschil of Heman the Ezrahite. O LORD, God of my salvation, what time I cry in the night before Thee,
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Let my prayer come before Thee, incline Thine ear unto my cry.
For my soul is sated with troubles, and my life draweth nigh unto the grave. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I am counted with them that go down into the pit; I am become as a man that hath no help;
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Set apart among the dead, like the slain that lie in the grave, whom Thou rememberest no more; and they are cut off from Thy hand.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Thou hast laid me in the nethermost pit, in dark places, in the deeps.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Thy wrath lieth hard upon me, and all Thy waves Thou pressest down. (Selah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Thou hast put mine acquaintance far from me; Thou hast made me an abomination unto them; I am shut up, and I cannot come forth.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mine eye languisheth by reason of affliction; I have called upon Thee, O LORD, every day, I have spread forth my hands unto Thee.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Wilt Thou work wonders for the dead? Or shall the shades arise and give Thee thanks? (Selah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Shall Thy mercy be declared in the grave? or Thy faithfulness in destruction?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Shall Thy wonders be known in the dark? and Thy righteousness in the land of forgetfulness?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
But as for me, unto Thee, O LORD, do I cry, and in the morning doth my prayer come to meet Thee.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
LORD, why castest Thou off my soul? Why hidest Thou Thy face from me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I am afflicted and at the point of death from my youth up; I have borne Thy terrors, I am distracted.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Thy fierce wrath is gone over me; Thy terrors have cut me off.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
They came round about me like water all the day; they compassed me about together.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Friend and companion hast Thou put far from me, and mine acquaintance into darkness.
