Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
A song or Psalme of Heman the Ezrahite to give instruction, committed to the sonnes of Korah for him that excelleth upon Malath Leannoth. O Lord God of my saluation, I cry day and night before thee.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Let my prayer enter into thy presence: incline thine eare vnto my cry.
For my soule is filled with euils, and my life draweth neere to the graue. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I am counted among them that go downe vnto the pit, and am as a man without strength:
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Free among the dead, like the slaine lying in the graue, whome thou remembrest no more, and they are cut off from thine hand.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Thou hast layde me in the lowest pit, in darkenes, and in the deepe.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Thine indignation lyeth vpon me, and thou hast vexed me with all thy waues. (Selah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Thou hast put away mine acquaintance farre from me, and made mee to be abhorred of them: I am shut vp, and cannot get foorth.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mine eye is sorowfull through mine affliction: Lord, I call dayly vpon thee: I stretch out mine hands vnto thee.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Wilt thou shewe a miracle to the dead? or shall the dead rise and prayse thee? (Selah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Shall thy louing kindenes be declared in the graue? or thy faithfulnes in destruction?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Shall thy wonderous workes be knowen in the darke? and thy righteousnes in the land of obliuion?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
But vnto thee haue I cryed, O Lord, and early shall my prayer come before thee.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Lord, why doest thou reiect my soule, and hidest thy face from me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I am afflicted and at the point of death: from my youth I suffer thy terrours, doubting of my life.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Thine indignations goe ouer me, and thy feare hath cut me off.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
They came round about me dayly like water, and compassed me together.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
My louers and friends hast thou put away from me, and mine acquaintance hid themselues.
