Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
A canticle of a psalm for the sons of Core: unto the end, for Maheleth, to answer understanding of Eman the Ezrahite. O Lord, the God of my salvation: I have cried in the day, and in the night before thee.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Let my prayer come in before thee: incline thy ear to my petition.
For my soul is filled with evils: and my life hath drawn nigh to hell. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I am counted among them that go down to the pit: I am become as a man without help,
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Free among the dead. Like the slain sleeping in the sepulchres, whom thou rememberest no more: and they are cast off from thy hand.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
They have laid me in the lower pit: in the dark places, and in the shadow of death.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Thy wrath is strong over me: and all thy waves thou hast brought in upon me.
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Thou hast put away my acquaintance far from me: they have set me an abomination to themselves. I was delivered up, and came not forth:
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
My eyes languished through poverty. All the day I cried to thee, O Lord: I stretched out my hands to thee.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Wilt thou shew wonders to the dead? or shall physicians raise to life, and give praise to thee?
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Shall any one in the sepulchre declare thy mercy: and thy truth in destruction?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Shall thy wonders be known in the dark; and thy justice in the land of forgetfulness?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
But I, O Lord, have cried to thee: and in the morning my prayer shall prevent thee.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Lord, why castest thou off my prayer: why turnest thou away thy face from me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I am poor, and in labours from my youth: and being exalted have been humbled and troubled.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Thy wrath hath come upon me: and thy terrors have troubled me.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
They have come round about me like water all the day: they have compassed me about together.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Friend and neighbour thou hast put far from me: and my acquaintance, because of misery.
