Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
A song. A Psalm of the sons of Korah. For the choirmaster. According to Mahalath Leannoth. A Maskil of Heman the Ezrahite. O LORD, the God of my salvation, day and night I cry out before You.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
May my prayer come before You; incline Your ear to my cry.
For my soul is full of troubles, and my life draws near to Sheol. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I am counted among those descending to the Pit. I am like a man without strength.
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
I am forsaken among the dead, like the slain who lie in the grave, whom You remember no more, who are cut off from Your care.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
You have laid me in the lowest Pit, in the darkest of the depths.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Your wrath weighs heavily upon me; all Your waves have submerged me.
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
You have removed my friends from me; You have made me repulsive to them; I am confined and cannot escape.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
My eyes grow dim with grief. I call to You daily, O LORD; I spread out my hands to You.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Do You work wonders for the dead? Do departed spirits rise up to praise You?
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Can Your loving devotion be proclaimed in the grave, Your faithfulness in Abaddon?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Will Your wonders be known in the darkness, or Your righteousness in the land of oblivion?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
But to You, O LORD, I cry for help; in the morning my prayer comes before You.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Why, O LORD, do You reject me? Why do You hide Your face from me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
From my youth I was afflicted and near death. I have borne Your terrors; I am in despair.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Your wrath has swept over me; Your terrors have destroyed me.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
All day long they engulf me like water; they enclose me on every side.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
You have removed my beloved and my friend; darkness is my closest companion.
