Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Een lied; een psalm van de zonen van Kore. Voor muziekbegeleiding; met de fluit. Een klaag- en leerdicht van Heman, den Ezrachiet. Jahweh, mijn God, overdag roep ik om hulp, En schrei des nachts voor uw aanschijn.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Laat mijn gebed voor uw aangezicht dringen; Luister toch naar mijn klagen.
Want mijn ziel is zat van ellende, Mijn leven het rijk der doden nabij; (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
Men telt mij bij hen, die ten grave dalen, Ik ben als een man, aan het eind van zijn kracht.
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Ik ben als de doden verstoten, Als lijken, die in het graf zijn gelegd: Aan wie Gij niet langer meer denkt, En die aan uw hand zijn onttrokken.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Gij hebt mij in de diepe grafkuil gestort, In duisternis en in de schaduw des doods;
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Uw toorn drukt zwaar op mij neer, Al uw golven slaan over mij heen.
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Gij hebt mijn vrienden van mij vervreemd, En ze van mij laten walgen; Ik zit in de knel, en kan er niet uit,
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mijn oog versmacht van ellende. De ganse dag, Jahweh, roep ik U aan, En strek mijn handen naar U uit:
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Of doet Gij aan de doden nog wonderen, Staan de schimmen soms op, om U te loven?
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Zal men in het graf van uw goedheid gewagen, Van uw trouw in de afgrond;
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Zal men in de duisternis uw wondermacht kennen, Uw gerechtigheid in het land van vergeten?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
Daarom, Jahweh, roep ik U aan, Treedt iedere morgen mijn bede U tegen.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Waarom zoudt Gij mij dan verstoten, o Jahweh, En mij uw aanschijn verbergen?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
Van jongsaf ben ik in ellende en zorgen gedompeld, Ik ben radeloos onder de last van uw plagen;
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Uw gramschap slaat over mij heen, Uw verschrikkingen overstelpen mij.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Als water omringen ze mij iedere dag, En sluiten mij helemaal in;
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Gij hebt vrienden en makkers van mij vervreemd, En mijn bekenden door mijn ellende.
