Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Oh Jehova, ang Dios sa akong kaluwasan, Sa adlaw ug gabii nagatu-aw ako sa atubangan mo.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Padangata ang akong pag-ampo nganha sa imong presencia; Ikiling ang imong igdulungog sa akong pagtu-aw.
Kay ang akong kalag napuno sa mga kagul-anan, Ug ang akong kinabuhi nagapahaduol na ngadto sa Sheol. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
Naisip na ako nga uban niadtong nanganaug ngadto sa lubnganan; Ako ingon sa usa ka tawo nga walay makatabang,
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Sinalikway sa taliwala sa mga minatay, Sama sa gipatay nga nagahay-ad diha sa lubnganan, Nga dili na gayud nimo hinumduman, Ug (sila) giputol gikan sa imong kamot.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Gipahigda mo ako sa labing halalum nga gahong, Sa mga mangitngit nga dapit, sa mga kahiladman.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Ang imong kaligutgut midat-og kanako sa hilabihan gayud, Ug gisakit mo ako pinaagi sa tanan mong mga balud. (Selah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Gipahilayo mo gikan kanako ang akong mga kaila, Imong gihimo ako nga dulumtanan ngadto kanila: Nabilanggo ako, ug dili ako arang makagula.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Ang akong mga mata nangloy tungod sa akong kasakit: Nagasangpit ako kanimo sa matag-adlaw, Oh Jehova; Akong gibayaw ang akong mga kamot nganha kanimo.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Pagabuhaton mo ba ang mga katingalahan sa mga minatay? Mobangon ba (sila) nga mga nangamatay ug magadayeg kanimo? (Selah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Igapahayag ba ang imong mahigugmaong-kalolot didto sa lubnganan? Kun ang imong pagkamatinumanon diha sa Pagkalaglag?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Pagailhon ba ang imong mga katingalahan diha sa kangitngitan? Ug ang imong pagkamatarung didto sa yuta sa pagkalimot?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
Apan kanimo, Oh Jehova, nagatu-aw ako; Ug sa pagkabuntag ang akong pag-ampo modangat sa atubangan mo.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Ngano, Oh Jehova, nga ginasalikway mo ang akong kalag? Nganong gitagoan mo ang imong nawong gikan kanako?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
Ako gisakit ug andam na sa kamatayon sukad pa sa akong pagkabatan-on hangtud karon: Samtang nagaantus ako sa imong mga kalisang, nagpuyo ako nga natugaw.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Sa ibabaw nako miagi ang imong makalilisang nga kaligutgut; Ang imong mga pagkamakalilisang mingputol kanako.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Minglibut (sila) kanako sama sa tubig sa tibook nga adlaw; Minglikus (sila) kanako sa tingub.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Hinigugma ug higala imong gipahilayo gikan kanako, Ug ang akong kaila ngadto sa kangitngitan.
