Zsoltárok 86
1 Ima Dávidtól. Hajlítsd, oh Örökkévaló, füledet, hallgass meg, mert szegény és szűkölködő vagyok.
Herre! bøj dit Øre, bønhør mig, thi jeg er elendig og fattig.
2 Őrizd meg lelkemet, mert jámbor vagyok; segítsd meg szolgádat, te oh Istenem, azt a ki benned bízik.
Bevar min Sjæl; thi jeg er hellig; frels din Tjener, du min Gud! ham, som forlader sig paa dig.
3 Kegyelmezz meg nekem, Uram, mert hozzád kiáltok föl egész nap.
Herre! vær mig naadig; thi til dig raaber jeg den ganske Dag.
4 Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád, Uram, viszem lelkemet.
Glæd din Tjeners Sjæl; thi til dig, Herre, opløfter jeg min Sjæl.
5 Mert te, Uram, jóságos vagy és bűnbocsátó, bőséges a szeretetben mindazok iránt, kik téged hívnak.
Thi du Herre! er god og rund til at forlade og rig paa Miskundhed imod alle, som paakalde dig.
6 Figyelj, Örökkévaló, imádságomra, s figyelmezz könyörgéseim szavára.
Herre! vend dit Øre til min Bøn og giv Agt paa mine ydmyge Begæringers Røst.
7 Szorultságom napján hívlak, mert meghallgatsz engem.
Paa min Nøds Dag vil jeg paakalde dig; thi du bønhører mig.
8 Nincs olyan mint te az istenek közt, Uram, és semmi olyan mint a műveid.
Der er ingen som du iblandt Guder, Herre! og der er intet som dine Gerninger.
9 Mind a nemzetek, melyeket alkottál, majd jönnek és leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek;
Alle Hedninger, som du har skabt, skulle komme og tilbede for dit Ansigt, Herre! og de skulle ære dit Navn.
10 mert nagy vagy és csodákat mívelő te, oh Isten, egyedül.
Thi du er stor, og du gør underfulde Ting, du alene er Gud.
11 Igazits engem, Örökkévaló, útadra, hogy járjak igazságodban, egyesítsd szívemet, hogy félje nevedet.
Lær mig, Herre! din Vej, jeg vil vandre i din Sandhed, vend mit Hjerte imod dette ene, at frygte dit Navn.
12 Hadd magasztallak Uram, Istenem, egész szivemmel és hadd tisztelem nevedet örökké;
Jeg vil takke dig, Herre min Gud! af mit ganske Hjerte og ære dit Navn evindelig.
Thi din Miskundhed er stor over mig, og du friede min Sjæl fra det dybe Dødsrige. (Sheol h7585)
14 Isten, kevélyek támadtak ellenem és erőszakosok csapatja tört lelkemre, és téged nem tartottak szemük előtt.
Gud! de hovmodige staa op imod mig, og Voldsmænds Hob søger efter mit Liv, og de have ikke sat dig for deres Øjne.
15 De te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszantűrő és bőséges a szeretetben és igazságban.
Men du, Herre! er en barmhjertig og naadig Gud, langmodig og af megen Miskundhed og Sandhed.
16 Fordulj felém és kegyelmezz nekem, add erődet a te szolgádnak és segíts szolgálód fiának.
Vend dit Ansigt til mig og vær mig naadig! giv din Tjener din Styrke og frels din Tjenestekvindes Søn!
17 Tégy rajtam jelt, a jóra, hogy lássák gyűlölőim és szégyenüljenek meg, hogy te, Örökkévaló, megsegítettél és megvígasztaltál engem.
Gør et Tegn for mig til det gode, at de, som hade mig, maa se det og beskæmmes; thi du, Herre! har hjulpet mig og trøstet mig.
