Zsoltárok 84
1 A karmesternek, a Gittitre. Kórach fiaitól. Zsoltár. Mi kedvesek a te lakaid, Örökkévaló, seregek ura!
In finem, pro torcularibus filiis Core. Psalmus. Quam dilecta tabernacula tua, Domine virtutum!
2 Vágyódott és epedt is a lelkem az Örökkévaló udvarai után; szívem s húsom ujjonganak az élő Isten felé.
Concupiscit, et deficit anima mea in atria Domini; cor meum et caro mea exsultaverunt in Deum vivum.
3 A madár is talált házat és a fecske fészket magának, a hová fiókáit tette, a te oltáraid mellett, oh Örökkévaló, seregek ura, én királyom és Istenem.
Etenim passer invenit sibi domum, et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos: altaria tua, Domine virtutum, rex meus, et Deus meus.
4 Boldogok, kik házadat lakják, egyre dicsérnek téged. Széla.
Beati qui habitant in domo tua, Domine; in sæcula sæculorum laudabunt te.
5 Boldog az ember, kinek benned van az ereje, kiknek útjaid vannak szívükben;
Beatus vir cujus est auxilium abs te: ascensiones in corde suo disposuit,
6 kik átvonulnak a sírás völgyén, forrássá teszik azt, áldásba is burkolja a tavaszi eső.
in valle lacrimarum, in loco quem posuit.
7 Haladnak erőről erőre, megjelennek Isten előtt Cziónban.
Etenim benedictionem dabit legislator; ibunt de virtute in virtutem: videbitur Deus deorum in Sion.
8 Örökkévaló, Isten, seregek Ura, halljad imádságomat, figyelj, Jákób Istene! Széla.
Domine Deus virtutum, exaudi orationem meam; auribus percipe, Deus Jacob.
9 Mi paizsunk, lásd, oh Isten és tekintsd fölkentednek arczát.
Protector noster, aspice, Deus, et respice in faciem christi tui.
10 Mert jobb egy nap udvaraidban ezernél, inkább választom a küszöbön időzni Istenem házában semmint lakni gonoszságnak sátraiban.
Quia melior est dies una in atriis tuis super millia; elegi abjectus esse in domo Dei mei magis quam habitare in tabernaculis peccatorum.
11 Mert nap és paizs az Örökkévaló, az Isten; kegyet és dicsőséget ád az Örökkévaló – nem vonja meg a jót a gáncstalanul járóknak.
Quia misericordiam et veritatem diligit Deus: gratiam et gloriam dabit Dominus.
12 Örökkévaló, seregek Ura, boldog az ember, ki benned bízik!
Non privabit bonis eos qui ambulant in innocentia: Domine virtutum, beatus homo qui sperat in te.
