Zsoltárok 83
1 Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
Asafning küy-naxshisi: — I Xuda, ün chiqarmay turuwalma, Jim turuwalma, süküt qilip turuwalma, i Tengrim!
2 Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
Chünki mana, Séning düshmenliring dawrang qilmaqta, Sanga öchmenler bash kötürmekte.
3 Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
Ular quwluq bilen Séning xelqingge suyiqest qilidu, Séning himaye qilip qedirligenliring bilen qarshilishishni meslihetlishidu.
4 Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
Ular: — «Yürünglar, ularni millet qataridin yoq qilayli! Israilning nami ikkinchi tilgha élinmisun!» — démekte.
5 Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
Ular hemnepes, hemdil meslihetleshti; Ular Sanga qarshi ittipaq tüzdi.
6 Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
Mana, Édom we Ismaillarning chédirliri, Moab hem Hagriylar;
7 Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
Gebal, Ammon, we Amalek; Filistiye hemde Tur ahaliliri,
8 Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
Asuriyemu ulargha qoshuldi; Ular Lut oghullirigha yar-yölek bolup kelgen. (Sélah)
9 Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
Sen Kishon deryasida Midiyaniylargha, Siséragha we Yabin’gha qandaq taqabil turghan bolsang, Ularghimu shundaq qilghaysen;
10 Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
Bular En-Dor yézisida qirilghanidi, Yer üchün tizek-oghutqa aylan’ghanidi.
11 Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
Ularning emirlirini Oreb we Zéebke, Ularning dahiylirini Zebah hem Zalmunnagha oxshash qilghaysen;
12 Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
Chünki ular: «Xudaning chimen-yaylaqlirini özimizge mülük qiliwalayli!» — dep éytqan.
13 Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
I Xudayim, ularni domilinidighan qamghaqtek, Shamalda uchurulghan saman kebi soruwetkeysen.
14 Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
Ot ormanliqqa tutashqan’gha oxshash, Yalqun taghlarni köydürgen’ge oxshash,
15 Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
Sen yene ularni borining bilen qoghlighaysen, Qara quyuning bilen wehimige salghaysen;
16 Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
Ularning Séning namingni izdishi üchün, Ularning yüzlirini sherm-haya bilen chömdürgeysen, i Perwerdigar!
17 szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
Ular nomustin ebediy shermende bolsun, Jahan’gha reswa bolup yoqitilsun.
18 S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
Ular bilsunki, Naming Perwerdigar bolghan Senla pütkül jahandiki Eng Aliy Bolghuchidursen.
