< Zsoltárok 83 >
1 Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
En Psalmvisa Assaphs. Gud, tig dock icke så, och var dock icke så stilla; Gud, lid det dock icke så.
2 Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
Ty si, dine fiender rasa, och de som dig hata, sätta upp hufvudet.
3 Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
De hafva listig anslag emot ditt folk, och rådslå emot dina fördolda.
4 Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
Kommer, säga de, låter oss utrota dem, så att de intet folk äro; att på Israels namn icke skall mer tänkt varda.
5 Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
Ty de hafva förenat sig med hvarannan, och ett förbund emot dig gjort:
6 Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
De Edomeers hyddor, och de Ismaeliters, de Moabiters, och Hagariters,
7 Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
De Gebaliters, Ammoniters, och Amalekiters, de Philisteers, samt med dem i Tyro.
8 Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
Assur hafver ock gifvit sig till dem, och hjelpa Lots barnom. (Sela)
9 Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
Gör dem såsom de Midianiter, såsom Sisera, såsom Jabin vid den bäcken Kison;
10 Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
Hvilke förderfvade vordo vid Endor, och vordo till träck på jordene.
11 Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
Gör deras Förstar såsom Oreb och Seeb; alle deras öfverstar, såsom Seba och Zalmunna;
12 Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
De der säga: Vi vilje intaga Guds hus.
13 Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
Min Gud, gör dem såsom en hvärfvel, och såsom strå för väder,
14 Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
Såsom en eld, den skog förbränner, och såsom en låga, den berg upptänder.
15 Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
Alltså förfölj dem med ditt väder, och förskräck dem med ditt oväder.
16 Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
Gör deras ansigten fulla med blygd, att de efter ditt Namn. Herre, söka måste;
17 szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
Skämme sig, och förskräckes alltid ju mer och mer, och till skam komme, och förgås.
18 S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
Så skola de förnimma, att du med ditt Namn heter Herre allena, och den Högste i allo verldene.