Zsoltárok 83
1 Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
Ein Psalmlied Assaphs. Gott, schweige doch nicht also und sei doch nicht so stille; Gott, halte doch nicht so inne!
2 Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
Denn siehe, deine Feinde toben, und die dich hassen, richten den Kopf auf.
3 Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
Sie machen listige Anschläge wider dein Volk und ratschlagen wider deine Verborgenen.
4 Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
Wohl her! sprechen sie, laßt uns sie ausrotten, daß sie kein Volk seien, daß des Namens Israel nicht mehr gedacht werde!
5 Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
Denn sie haben sich miteinander vereiniget und einen Bund wider dich gemacht:
6 Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
die Hütten der Edomiter und Ismaeliter, der Moabiter und Hagariter,
7 Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
der Gebaliter, Ammoniter und Amalekiter, die Philister, samt denen zu Tyrus;
8 Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
Assur hat sich auch zu ihnen geschlagen und helfen den Kindern Lot. (Sela)
9 Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
Tu ihnen wie den Midianitern, wie Sissera, wie Jabin am Bach Kison,
10 Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
die vertilget wurden bei Endor und wurden zu Kot auf Erden.
11 Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
Mache ihre Fürsten wie Oreb und Seeb, alle ihre Obersten wie Sebah und Zalmuna,
12 Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
die da sagen: Wir wollen die Häuser Gottes einnehmen.
13 Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
Gott, mache sie wie einen Wirbel, wie Stoppeln vor dem Winde!
14 Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
Wie ein Feuer den Wald verbrennet, und wie eine Flamme, die Berge anzündet,
15 Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
also verfolge sie mit deinem Wetter und erschrecke sie mit deinem Ungewitter.
16 Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
Mache ihr Angesicht voll Schande, daß sie nach deinem Namen fragen müssen.
17 szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
Schämen müssen sie sich und erschrecken immer mehr und mehr und zuschanden werden und umkommen.
18 S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
