< Zsoltárok 83 >
1 Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
(En Sang. En Salme af Asaf.) Und dig, o Gud, ikke Ro, vær ej tavs, vær ej stille, o Gud!
2 Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
Thi se, dine Fjender larmer, dine Avindsmænd løfter Hovedet,
3 Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
oplægger lumske Råd mod dit Folk, holder Råd imod dem, du værner:
4 Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
"Kom, lad os slette dem ud af Folkenes Tal, ej mer skal man ihukomme Israels Navn!"
5 Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
Ja, de rådslår i Fællig og slutter Pagt imod dig,
6 Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
Edoms Telte og Ismaeliterne, Moab sammen med Hagriterne,
7 Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
Gebal, Ammon, Amalek, Filister land med Tyrus's Borgere;
8 Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
også Assur har sluttet sig til dem, Lots Sønner blev de en Arm. (Sela)
9 Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
Gør med dem som med Midjan, som med Sisera og Jabin ved Kisjons Bæk,
10 Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
der gik til Grunde ved En-Dor og blev til Gødning på Marken!
11 Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
Deres Høvdinger gå det som Oreb og Ze'eb, alle deres Fyrster som Zeba og Zalmunna,
12 Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
fordi de siger: "Guds Vange tager vi til os som Eje."
13 Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
Min Gud, lad dem blive som hvirvlende Løv som Strå, der flyver for Vinden.
14 Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
Ligesom Ild fortærer Krat og Luen afsvider Bjerge,
15 Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
så forfølge du dem med din Storm, forfærde du dem med din Hvirvelvind;
16 Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
fyld deres Åsyn med Skam, så de søger dit Navn, o HERRE;
17 szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
lad dem blues, forfærdes for stedse, beskæmmes og gå til Grunde
18 S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
Og kende, at du, hvis Navn er HERREN, er ene den Højeste over al Jorden!