Zsoltárok 83
1 Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
Píseň a žalm Azafův. Bože, neodmlčujž se, nečiň se neslyše, aniž se upokojuj, ó Bože silný.
2 Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
Nebo aj, nepřátelé tvoji se bouří, a ti, kteříž tě v nenávisti mají, pozdvihují hlavy.
3 Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
Chytře tajné rady proti lidu tvému skládají, a radí se proti těm, kteréž ty skrýváš,
4 Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
Říkajíce: Poďte, a vyhlaďme je, ať nejsou národem, tak aby ani zpomínáno nebylo více jména Izraelova.
5 Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
Jednomyslněť se na tom spolu snesli, i smlouvou se proti tobě zavázali,
6 Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
Stánkové Idumejští a Izmaelitští, Moábští a Agarenští,
7 Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
Gebálští a Ammonitští, a Amalechitští, Filistinští s obyvateli Tyrskými.
8 Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
Ano i Assyrští spojili se s nimi, jsouce na ruku synům Lotovým. (Sélah)
9 Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
Učiniž jim jako Madianským, jako Zizarovi, a jako Jabínovi při potoku Císon,
10 Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
Kteříž jsou do konce vyhlazeni v Endor, a učiněni hnůj země.
11 Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
Nalož s nimi a s vůdci jejich jako s Gorébem, jako s Zébem, jako s Zebahem, a jako s Salmunou, se všemi knížaty jejich.
12 Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
Neboť jsou řekli: Uvažme se dědičně v příbytky Boží.
13 Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
Můj Bože, učiň to, ať jsou jako chumelice, a jako stéblo před větrem.
14 Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
Jakož oheň spaluje les, a jako plamen zapaluje hory,
15 Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
Tak ty je vichřicí svou stihej, a bouří svou ohrom je.
16 Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
Naplň tváře jejich zahanbením, tak aby hledali jména tvého, Hospodine.
17 szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
Nechať se hanbí a děsí na věčné časy, a ať potupu nesou a zahynou.
18 S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
A tak ať poznají, že ty, kterýž sám jméno máš Hospodin, jsi nejvyšší nade vší zemí.
