Zsoltárok 82

1 Zsoltár Ászáftól. Isten ott áll isteni gyülekezetben, istenek közepette itél:

Asaf yazghan küy: — Xuda Öz ilahiy mejliside turup riyasetchilik qilidu, U ilahlar arisida höküm chiqiridu;

2 Meddig itéltek jogtalanul s a gonoszok személyét tekintitek? Széla.

— Qachan’ghiche siler naheq höküm chiqirisiler, Qachan’ghiche rezillerge yüz-xatire qilisiler? (Sélah)

3 Szerezzetek jogot ügyefogyottnak és árvának, nyomorút és szegényt mentsetek föl;

Gadaylar we yétim-yésirlarning dewasini soranglar, Ézilgenler hem hajetmenlerge adaletni körsitinglar;

4 szabadítsatok meg ügyefogyottat és szűkölködőt, a gonoszok kezéből mentsétek meg!

Miskinler hem namratlarni qutquzunglar, Ularni rezillerning changgilidin azad qilinglar!

5 Nem tudnak és nem értenek, sötétségben járnak, meginognak mind a föld alapjai!

Ular bularni bilmey we chüshenmey zulmette kézip yürmekte, Shunga yerning ulliri tewrenmekte.

6 Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok.

Men éyttim: — «Siler ilahlarsiler, Hemminglar Hemmidin Aliy Bolghuchining oghulliri siler;

7 Ámde mint emberek haltok meg s mint a nagyok egyike estek el.

Shundaq bolsimu siler insan’gha oxshash ölisiler, Herqandaq emir-begke oxshashla yiqilisiler».

8 Kelj föl, Isten, ítéld a földet! Mert te vagy birtokosa mind a nemzeteknek.

— Turghin, i Xuda, yer-yüzini soraq qilghaysen! Chünki Sen barliq ellerge waris bolghuchisen!