< Zsoltárok 82 >

1 Zsoltár Ászáftól. Isten ott áll isteni gyülekezetben, istenek közepette itél:
KOT kotikot nan momodijou en Kot, o I jaunkapun en kaun akan.
2 Meddig itéltek jogtalanul s a gonoszok személyét tekintitek? Széla.
Arai da komail pan kadeik japun o kajampwaleki me doo jan Kot akan?
3 Szerezzetek jogot ügyefogyottnak és árvának, nyomorút és szegényt mentsetek föl;
Jauaja pun en jamama o japoupou kan, o jauaja me luet o jamama kan ni ar pun!
4 szabadítsatok meg ügyefogyottat és szűkölködőt, a gonoszok kezéből mentsétek meg!
Komail dorela me tikitik o jamama o, o kamaioda jan nan pa en me doo jan Kot akan.
5 Nem tudnak és nem értenek, sötétségben járnak, meginognak mind a föld alapjai!
A re jota kin duki on, o jota ar lokekon; re kin weweid nan rotorot; pajon en jappa kan karoj mokimokideda.
6 Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok.
Nai indada: Komail rajon kot akan, o nain me lapalap;
7 Ámde mint emberek haltok meg s mint a nagyok egyike estek el.
Ari jo, komail pan mela dueta aramaj akan, o komail pan lokidokila dueta me weit amen.
8 Kelj föl, Isten, ítéld a földet! Mert te vagy birtokosa mind a nemzeteknek.
Main Kot, kom kotida o kotin kadeikada jappa, pwe komui pan jojoki men liki kan karoj.

< Zsoltárok 82 >