Zsoltárok 82

1 Zsoltár Ászáftól. Isten ott áll isteni gyülekezetben, istenek közepette itél:

Zabbuli ya Asafu. Katonda akubiriza olukiiko lwe olukulu olw’omu ggulu, ng’alamula bakatonda.

2 Meddig itéltek jogtalanul s a gonoszok személyét tekintitek? Széla.

Mulituusa ddi okusala emisango n’obukuusa, nga musalira abanafu?

3 Szerezzetek jogot ügyefogyottnak és árvának, nyomorút és szegényt mentsetek föl;

Abanafu n’abatalina bakitaabwe mubalamulenga mu bwenkanya; abaavu n’abanyigirizibwa mubayambenga mu bwenkanya.

4 szabadítsatok meg ügyefogyottat és szűkölködőt, a gonoszok kezéből mentsétek meg!

Mulwanirire abatalina maanyi n’abali mu kwetaaga, mubawonye; mubanunule nga mubaggya mu mikono gy’ababi.

5 Nem tudnak és nem értenek, sötétségben járnak, meginognak mind a föld alapjai!

Tebalina kye bamanyi, era tebategeera. Batambulira mu kizikiza; emisingi gy’ensi gyonna ginyeenyezebwa.

6 Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok.

Njogedde nti, Muli bakatonda, era mwenna muli baana b’oyo Ali Waggulu Ennyo.

7 Ámde mint emberek haltok meg s mint a nagyok egyike estek el.

“Naye mugenda kufa ng’abantu obuntu; muliggwaawo ng’abafuzi abalala bonna bwe baggwaawo.”

8 Kelj föl, Isten, ítéld a földet! Mert te vagy birtokosa mind a nemzeteknek.

Ogolokoke, Ayi Katonda, olamule ensi; kubanga amawanga gonna gago.