Zsoltárok 81
1 A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
För sångmästaren, till Gittít; av Asaf. Höjen glädjerop till Gud, vår starkhet, höjen jubel till Jakobs Gud.
2 Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
Stämmen upp lovsång och låten pukor ljuda, ljuvliga harpor tillsammans med psaltare.
3 Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
Stöten i basun vid nymånaden, vid fullmånen, på vår högtidsdag.
4 Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
Ty detta är en stadga för Israel, en Jakobs Guds rätt.
5 bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
Det bestämde han till ett vittnesbörd i Josef, när han drog ut mot Egyptens land. Jag hör ett tal som är mig nytt:
6 Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
"Jag lyfte bördan från hans skuldra, hans händer blevo fria ifrån lastkorgen.
7 A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
I nöden ropade du, och jag räddade dig; jag svarade dig, höljd i tordön, jag prövade dig vid Meribas vatten. (Sela)
8 Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
Hör, mitt folk, och låt mig varna dig; Israel, o att du ville höra mig!
9 Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
Hos dig skall icke finnas någon annan gud, och du skall ej tillbedja någon främmande gud.
10 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
Jag är HERREN, din Gud, som har fört dig upp ur Egyptens land; låt din mun vitt upp, så att jag får uppfylla den.
11 De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
Men mitt folk ville ej höra min röst, och Israel var mig icke till viljes.
12 Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
Då lät jag dem gå i deras hjärtans hårdhet, det fingo vandra efter sina egna rådslag.
13 Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
O att mitt folk ville höra mig, och att Israel ville vandra på mina vägar!
14 rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
Då skulle jag snart kuva deras fiender och vända min hand mot deras ovänner.
15 az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
De som hata HERREN skulle då visa honom underdånighet, och hans folks tid skulle vara evinnerligen.
16 Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
Och han skulle bespisa det med bästa vete; ja, med honung ur klippan skulle jag mätta dig."
