Zsoltárok 81
1 A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
Asafa dziesma, dziedātāju vadonim uz Ģittit. Dziediet priecīgi Dievam, mūsu stiprumam, gavilējiet Jēkaba Dievam.
2 Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
Uzdziedat dziesmas un dodiet šurp bungas, mīlīgas kokles ar stabulēm.
3 Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
Pūtiet trumetes jaunā mēnesī, pilnā mēnesī, mūsu svētku laikā.
4 Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
Jo tas ir likums iekš Israēla, tiesa no Jēkaba Dieva.
5 bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
To Viņš licis par liecību iekš Jāzepa, kad izgāja pār Ēģiptes zemi, kad es dzirdēju valodu, ko nesapratu.
6 Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
“Viņa kamiešiem Es esmu atņēmis nastu, un viņa rokas atsvabinājis no nestavas.
7 A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
Kad tu Mani piesauci bēdās, tad Es tevi izglābu; Es tevi paklausīju, paslēpies pērkona padebešos, Es tevi pārmanīju pie bāršanās ūdens.
8 Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
Klausāties, Mani ļaudis, Es jums došu liecību; Israēl, kaut tu Mani klausītu!
9 Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
Lai tavā starpā nav cita Dieva, un tev nebūs pielūgt svešu Dievu.
10 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
Es esmu Tas Kungs, tavs Dievs, kas tevi izvedis no Ēģiptes zemes; atplet savu muti, lai Es to pildu.
11 De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
Bet Mani ļaudis neklausa Manu balsi un Israēlim Manis negribās.
12 Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
Tad Es tos arī esmu pametis viņu cietam sirds prātam, ka tie staigā pēc saviem padomiem.
13 Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
Kaut Mani ļaudis Man klausītu, un Israēls staigātu uz Maniem ceļiem!
14 rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
Es pazemotu viņu ienaidniekus drīz un grieztu Savu roku pret viņu spaidītājiem.
15 az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
Kas To Kungu ienīst, tiem bija Viņam padoties, tad tie mūžīgi pastāvētu.
16 Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
Un Viņš tos barotu ar briedušiem kviešiem, un ar medu no akmens kalna Es tevi pieēdinātu.”
