Zsoltárok 81
1 A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
In finem, pro torcularibus. Psalmus ipsi Asaph. [Exsultate Deo adjutori nostro; jubilate Deo Jacob.
2 Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
Sumite psalmum, et date tympanum; psalterium jucundum cum cithara.
3 Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
Buccinate in neomenia tuba, in insigni die solemnitatis vestræ:
4 Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
quia præceptum in Israël est, et judicium Deo Jacob.
5 bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
Testimonium in Joseph posuit illud, cum exiret de terra Ægypti; linguam quam non noverat, audivit.
6 Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
Divertit ab oneribus dorsum ejus; manus ejus in cophino servierunt.
7 A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
In tribulatione invocasti me, et liberavi te. Exaudivi te in abscondito tempestatis; probavi te apud aquam contradictionis.
8 Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
Audi, populus meus, et contestabor te. Israël, si audieris me,
9 Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
non erit in te deus recens, neque adorabis deum alienum.
10 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
Ego enim sum Dominus Deus tuus, qui eduxi te de terra Ægypti. Dilata os tuum, et implebo illud.
11 De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
Et non audivit populus meus vocem meam, et Israël non intendit mihi.
12 Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
Et dimisi eos secundum desideria cordis eorum; ibunt in adinventionibus suis.
13 Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
Si populus meus audisset me, Israël si in viis meis ambulasset,
14 rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
pro nihilo forsitan inimicos eorum humiliassem, et super tribulantes eos misissem manum meam.
15 az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
Inimici Domini mentiti sunt ei, et erit tempus eorum in sæcula.
16 Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
Et cibavit eos ex adipe frumenti, et de petra melle saturavit eos.]
