Zsoltárok 81
1 A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
Dem Sangmeister, auf der Gittit. Von Asaf.
2 Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
(Der levitische Sängerchor: ) / Laßt Jubel erschallen Elohim, unserm Hort, / Jauchzet dem Gotte Jakobs!
3 Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
Stimmt an Gesang, laßt tönen die Pauke, / Die liebliche Zither und Harfe!
4 Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
Blaset am Neumond das Widderhorn, / Beim Vollmond, für unsern Feiertag!
5 bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
Denn so ist es Satzung für Israel, / Eine Vorschrift des Gottes Jakobs.
6 Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
Als Gebot hat er's für Josef bestimmt, / Da er auszog wider Ägyptenland. / (Eine Einzelstimme: ) / Eine Sprache, mir fremd, vernehm ich:
7 A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
"Seinen Nacken hab ich von der Bürde befreit, / Seine Hände wurden des Lastkorbs ledig.
8 Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
Du riefst in der Not, ich riß dich heraus, / Erhörte dich aus Gewittergewölk, / Prüfte dich an Meribas Wassern. (Sela)
9 Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
Höre, mein Volk, ich will dich warnen! / Israel, möchtest du mir gehorchen!
10 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
Nicht sei unter dir ein fremder Gott; / Bete nicht an einen Gott des Auslands!
11 De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
Ich, Jahwe, bin dein Gott, / Der dich geführt aus Ägyptenland: / Tu deinen Mund weit auf, / Damit ich ihn fülle!
12 Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
Aber mein Volk gehorchte mir nicht, / Israel war mir nicht zu Willen.
13 Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
Da stieß ich sie weg, weil ihr Herz so verstockt, / Daß sie folgten den eignen Gedanken.
14 rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
O daß doch mein Volk mir gehorchte, / Daß Israel ginge auf meinen Wegen!
15 az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
Wie leicht könnt ich da ihre Feinde beugen, / Meine Hand gegen ihre Dränger kehren.
16 Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
Ihnen müßten schmeicheln, die Jahwe hassen, / Und ewig würde währen ihr Glück. Mit dem besten Weizen würd ich sie speisen, / Mit Honig aus Felsen dich sättigen."
