< Zsoltárok 81 >

1 A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
To the Chief Musician. On "the Gittith." Asaph’s. Shout ye for joy, unto God our strength, Sound the note of triumph, to the God of Jacob;
2 Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
Raise a melody, and strike the timbrel, The lyre so sweet, with the harp:
3 Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
Blow, at the new moon, the horn, At the full moon, for the day of our sacred festival:
4 Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
For, a statute to Israel, it is, A regulation, by the God of Jacob;
5 bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
A testimony in Joseph, he appointed it, When he went forth over the land of Egypt: A language I liked not, used I to hear;
6 Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
I took away, from the burden, his shoulder, his hands, from the clay, were set free.
7 A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
In distress, thou didst cry, and I delivered thee, —I answered thee, within a hiding-place of thunder, I proved thee by the waters of Meribah. (Selah)
8 Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
Hear, O my people, and I will adjure thee, O Israel, if thou wilt hearken unto me!
9 Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
There shall not be, within thee, a foreign GOD, —Neither shalt thou bow down to a strange GOD:
10 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
I, Yahweh, am thy God, Who brought thee up out of the land of Egypt, —Open wide thy mouth, that I may fill it.
11 De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
But my people, hearkened not, unto my voice, Even, Israel, inclined not unto me.
12 Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
So then I let them go on in the stubbornness of their own heart, They might walk in their own counsels!
13 Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
If, my people, were hearkening unto me, [If, ] Israel, in my ways, would walk,
14 rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
Right soon, their foes, would I subdue, And, against their adversaries, would I turn my hand:
15 az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
The haters of Yahweh, should come cringing unto him, Then let their own good time be age-abiding!
16 Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
Then would he feed them from the marrow of the wheat, Yea, out of the rock—with honey, would I satisfy thee.

< Zsoltárok 81 >