Zsoltárok 81
1 A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
Sing aloud unto God our strength: make a joyful noise unto the God of Jacob.
2 Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
Take a psalm, and bring hither the timbrel, the pleasant harp with the psaltery.
3 Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
Blow up the trumpet in the new moon, in the time appointed, on our solemn feast day.
4 Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
For this was a statute for Israel, and a law of the God of Jacob.
5 bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
This he ordained in Joseph for a testimony, when he went out through the land of Egypt: where I heard a language that I understood not.
6 Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
I removed his shoulder from the burden: his hands were delivered from the pots.
7 A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
Thou calledst in trouble, and I delivered thee; I answered thee in the secret place of thunder: I proved thee at the waters of Meribah. (Selah)
8 Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
Hear, O my people, and I will testify unto thee: O Israel, if thou wilt hearken unto me;
9 Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
There shall no strange god be in thee; neither shalt thou worship any strange god.
10 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
I am Yhwh thy God, which brought thee out of the land of Egypt: open thy mouth wide, and I will fill it.
11 De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
But my people would not hearken to my voice; and Israel would none of me.
12 Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
So I gave them up unto their own hearts’ lust: and they walked in their own counsels.
13 Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
Oh that my people had hearkened unto me, and Israel had walked in my ways!
14 rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
I should soon have subdued their enemies, and turned my hand against their adversaries.
15 az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
The haters of Yhwh should have submitted themselves unto him: but their time should have endured for ever.
16 Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
He should have fed them also with the finest of the wheat: and with honey out of the rock should I have satisfied thee.
