Zsoltárok 81
1 A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
Til Sangmesteren; til Githith; af Asaf.
2 Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
Synger med Fryd for Gud, vor Styrke, raaber med Glæde for Jakobs Gud!
3 Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
Istemmer Lovsang, og giver Trommen, den liflige Harpe med Psalteren hid!
4 Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
Blæser i Trompeten ved Nymaane, ved Fuldmaane, til vor Højtidsdag!
5 bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
Thi den er en Skik i Israel, en Lov for Jakobs Gud.
6 Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
Den satte han til et Vidnesbyrd i Josef, der han drog ud imod Ægyptens Land; jeg hørte en Røst, som jeg ikke kendte:
7 A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
„Jeg tog Byrden bort fra hans Skuldre, hans Hænder bleve befriede fra Bærekurven.
8 Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
Du paakaldte i Nøden, og jeg udfriede dig; jeg bønhørte dig fra Tordenskyens Skjul, jeg prøvede dig ved Meriba Vande. (Sela)
9 Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
Hør, mit Folk! og jeg vil vidne imod dig; Israel! gid du vilde høre mig.
10 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
Der skal ingen fremmed Gud være hos dig, og du skal ikke tilbede andre Folks Gud.
11 De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
Jeg er Herren din Gud, som førte dig op fra Ægyptens Land; lad din Mund vidt op, og jeg vil fylde den.
12 Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
Men mit Folk hørte ikke min Røst, og Israel vilde ikke tjene mig.
13 Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
Og jeg lod dem fare i deres Hjertes Stivhed; de vandrede efter deres egne Raad.
14 rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
Gid mit Folk vilde høre mig! gid Israel vilde vandre paa mine Veje!
15 az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
Da vilde jeg om et lidet ydmyge deres Fjender og vende min Haand imod deres Modstandere.
16 Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.
De, som hade Herren, skulde smigre for det, og deres Tid skulde vare evindelig. Og jeg skulde bespise det med den bedste Hvede, ja, jeg vilde mætte dig med Honning af en Klippe‟.
