Zsoltárok 80
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Tanuság Ászáftól. Zsoltár. Izraél pásztora, figyelj, aki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!
En Psalm Assaphs, om gyldene rosena, till att föresjunga. Hör, Israels Herde, du som leder Joseph såsom får; bete dig, du som sitter på Cherubim.
2 Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segitségül nekünk!
Uppväck dina magt, du som för Ephraim, BenJamin och Manasse äst, och kom oss till hjelp.
3 Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Gud, tröst oss, och låt ditt ansigte lysa, så varde vi hulpne.
4 Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?
Herre Gud Zebaoth, huru länge vill du vred vara öfver dins folks bön?
5 Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mércze számra.
Du spisar dem med tårars bröd, och skänker dem ett stort mått, fullt med tårar.
6 Viszállyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.
Du lätst alla våra grannar banna oss, och våra fiendar bespotta oss.
7 Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Gud Zebaoth, tröst oss; låt ditt ansigte lysa, så varde vi hulpne.
8 Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.
Du hafver hemtat ditt vinträ utur Egypten, och hafver fördrifvit Hedningarna, och planterat det.
9 Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.
Du hafver röjt vägen för thy, och låtit det väl rota sig, så att det hafver uppfyllt landet.
10 Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten czédrusai.
Bergen äro med dess skugga öfvertäckte, och med dess qvistar Guds cedreträ.
11 Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.
Du hafver utsträckt dess qvistar intill hafvet, och dess telningar allt intill älfvena.
12 Miért törted át kerítéseit úgy, hogy leszedik mind az útonjárók;
Hvi hafver du så sönderbrutit dess gård, att deraf rifver allt det som der framom går?
13 lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?
De vildsvin hafva uppgräfvit det, och de vilddjur hafva afbitit det.
14 Isten, seregek ura, fordulj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,
Gud Zebaoth, vänd dig dock; skåda neder af himmelen, och se härtill, och besök detta vinträt;
15 s oltalmazd azt, amit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.
Och håll det vid magt, som din högra hand planterat hafver, och det du dig stadeliga utvalt hafver.
16 Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arczod dorgálásától vesszenek el!
Se dertill, och straffat; att på det brännande och rifvande må en ände varda.
17 Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.
Din hand beskydde dins högra hands folk, och de menniskor, som du dig stadeliga utvalt hafver;
18 S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.
Så vilje vi intet ifrå dig vika. Låt oss lefva, så vilje vi åkalla ditt Namn.
19 Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Herre Gud Zebaoth, tröst oss. Låt ditt ansigte lysa, så varde vi hulpne.
