Zsoltárok 80
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Tanuság Ászáftól. Zsoltár. Izraél pásztora, figyelj, aki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!
Pazljivo prisluhni, Pastir Izraela, ti, ki vodiš Jožefa kakor trop, ti, ki prebivaš med keruboma, zasij.
2 Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segitségül nekünk!
Pred Efrájimom, Benjaminom in Manásejem razvnemi svojo moč ter pridi in nas reši.
3 Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Ponovno nas spreobrni, oh Bog in svojemu obrazu povzroči, da zasije in mi bomo rešeni.
4 Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?
Oh Gospod, Bog nad bojevniki, doklej boš jezen proti molitvi svojega ljudstva?
5 Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mércze számra.
Hraniš jih s kruhom solza in jim daješ, da v veliki meri pijejo solze.
6 Viszállyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.
Delaš nas prepir našim sosedom in naši sovražniki se smejijo med seboj.
7 Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Ponovno nas spreobrni, oh Bog nad bojevniki in svojemu obrazu povzroči, da zasije in mi bomo rešeni.
8 Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.
Iz Egipta si privedel trto, spodil si pogane in jo zasadil.
9 Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.
Pred njo si pripravil prostor in ji povzročil, da je napravila globoko korenino in napolnila zemljo.
10 Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten czédrusai.
Hribi so bili pokriti z njeno senco in njene veje so bile podobne čednim cedram.
11 Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.
Njene veje je poslala v morje in njene mladike v reko.
12 Miért törted át kerítéseit úgy, hogy leszedik mind az útonjárók;
Zakaj si ti potem podrl njene ograje, tako da jo smukajo vsi, ki gredo mimo po poti?
13 lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?
Merjasec iz gozda jo pustoši in poljska žival jo požira.
14 Isten, seregek ura, fordulj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,
Vrni se, rotimo te, oh Bog nad bojevniki, poglej dol z neba in glej in obišči to trto
15 s oltalmazd azt, amit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.
in vinograd, ki ga je zasadila tvoja desnica in mladiko, ki si jo zaradi sebe naredil močno.
16 Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arczod dorgálásától vesszenek el!
Požgana je z ognjem, posekana je. Oni se pogubljajo ob graji tvojega obličja.
17 Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.
Naj bo tvoja roka nad človekom tvoje desnice, nad sinom človekovim, ki si ga storil močnega zase.
18 S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.
Tako od tebe ne bomo odšli nazaj. Oživi nas in mi bomo klicali tvoje ime.
19 Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Ponovno nas spreobrni, oh Gospod Bog nad bojevniki, svojemu obrazu povzroči, da zasije in mi bomo rešeni.
