Zsoltárok 80
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Tanuság Ászáftól. Zsoltár. Izraél pásztora, figyelj, aki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!
For the Chief Musician. To the tune of “The Lilies of the Covenant.” A Psalm by Asaph. Hear us, Shepherd of Israel, you who lead Joseph like a flock, you who sit above the cherubim, shine out.
2 Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segitségül nekünk!
Before Ephraim, Benjamin, and Manasseh, stir up your might! Come to save us!
3 Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Turn us again, God. Cause your face to shine, and we will be saved.
4 Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?
LORD God of Hosts, how long will you be angry against the prayer of your people?
5 Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mércze számra.
You have fed them with the bread of tears, and given them tears to drink in large measure.
6 Viszállyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.
You make us a source of contention to our neighbors. Our enemies laugh among themselves.
7 Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Turn us again, God of Hosts. Cause your face to shine, and we will be saved.
8 Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.
You brought a vine out of Egypt. You drove out the nations, and planted it.
9 Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.
You cleared the ground for it. It took deep root, and filled the land.
10 Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten czédrusai.
The mountains were covered with its shadow. Its boughs were like God’s cedars.
11 Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.
It sent out its branches to the sea, its shoots to the River.
12 Miért törted át kerítéseit úgy, hogy leszedik mind az útonjárók;
Why have you broken down its walls, so that all those who pass by the way pluck it?
13 lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?
The boar out of the wood ravages it. The wild animals of the field feed on it.
14 Isten, seregek ura, fordulj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,
Turn again, we beg you, God of Hosts. Look down from heaven, and see, and visit this vine,
15 s oltalmazd azt, amit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.
the stock which your right hand planted, the branch that you made strong for yourself.
16 Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arczod dorgálásától vesszenek el!
It’s burned with fire. It’s cut down. They perish at your rebuke.
17 Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.
Let your hand be on the man of your right hand, on the son of man whom you made strong for yourself.
18 S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.
So we will not turn away from you. Revive us, and we will call on your name.
19 Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Turn us again, LORD God of Hosts. Cause your face to shine, and we will be saved.
