Zsoltárok 80
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Tanuság Ászáftól. Zsoltár. Izraél pásztora, figyelj, aki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!
Voor muziekbegeleiding; op de wijze: "Leliën der Wet." Een psalm van Asaf. Herder van Israël, ach, wil toch horen: Gij, die Josef leidt als een kudde; Die troont op de Cherubs, laat stralen uw licht
2 Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segitségül nekünk!
Over Efraïm, Benjamin en Manasse; Doe uw kracht weer ontwaken, En kom ons te hulp!
3 Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
O God, richt ons weer op; Laat uw aanschijn lichten, dat we worden gered!
4 Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?
God der heirscharen, Jahweh, Hoelang nog blijft Gij vergramd ondanks het gebed van uw volk!
5 Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mércze számra.
Hoelang nog laat Gij ons tranenbrood eten, En tranen drinken bij stromen;
6 Viszállyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.
Maakt Gij ons tot twistappel voor onze buren, En zal onze vijand de spot met ons drijven?
7 Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
God der heirscharen, richt ons weer op; Laat uw aanschijn lichten, dat we worden gered!
8 Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.
Een wijnstok hebt Gij uit Egypte overgebracht, Volkeren uitgetrokken, om hem te planten;
9 Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.
Gij hebt hem plaats gemaakt, zodat hij wortel kon schieten, En het hele land kon begroeien.
10 Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten czédrusai.
Zijn lommer bedekte de bergen, Zijn ranken Gods ceders;
11 Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.
Hij strekte zijn takken uit tot de Zee, Zijn loten naar de Rivier.
12 Miért törted át kerítéseit úgy, hogy leszedik mind az útonjárók;
Maar waarom hebt Gij dan zijn omheining vernield, Zodat iedereen, die voorbij gaat, hem leeg plukt,
13 lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?
Het everzwijn uit het woud hem ontwortelt, Het veldgedierte hem kaal vreet?
14 Isten, seregek ura, fordulj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,
Jahweh der heirscharen, ach, keer toch terug, Blik neer uit de hemel, zie toe; Zoek deze wijnstok weer op,
15 s oltalmazd azt, amit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.
De stek, die uw rechterhand heeft geplant!
16 Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arczod dorgálásától vesszenek el!
Laat, die hem als vuilnis verbranden, Vergaan voor uw dreigende blik!
17 Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.
Maar laat uw hand op de man blijven rusten, Uw rechter op het mensenkind, dat Gij groot hebt gebracht;
18 S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.
Laat ons toch nimmermeer van U wijken, Maar doe ons weer leven, en wij eren uw Naam!
19 Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
God der heirscharen, Jahweh, richt ons weer op; Laat uw aanschijn lichten, dat we worden gered!
