Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Neghmichilerning béshigha tapshurulup, «Gittif»ta orunlansun dep, Dawut yazghan küy: — I, Öz heywengni asmanlardinmu yuqiri tikligen Perwerdigar Rebbimiz, Pütkül yer yüzide naming shunche sherepliktur!

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

Öz reqibliring tüpeylidin, Düshmen we qisaschilarning aghzini étishke, Bowaqlar we emgüchilerning aghzidin küch tiklidingsen.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Men barmaqliringning yasighini bolghan asmanliringgha, Sen mezmut békitken ay-yultuzlargha qarighinimda,

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

Sen insanni séghinidikensen, Emdi adem dégen néme idi? Sen uning yénigha kélip yoqlaydikensen, Insan balisi qanchilik néme idi?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Chünki Sen uning ornini perishtilerningkidin azghine töwen békittingsen, Sen uninggha shan-sherep we shöhretlerni taj qilip berding.

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Uni qolungning yasighanlirini idare qilishqa tikliding; Sen barliq nersilerni uning puti astigha qoyghansen,

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Jümlidin barliq qoy-kalilar, Daladiki barliq janiwarlar,

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

Asmandiki uchar-qanatlar, Déngizdiki béliqlar, Déngizlarning yolliridin ötküchilerning barliqini puti astigha qoydung.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

I Perwerdigar Rebbimiz, pütkül yer yüzide naming némidégen shereplik-he!