Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

O! Jehová, Señor nuestro, ¡cuán grande es tu nombre en toda la tierra! que has puesto tu alabanza sobre los cielos.

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

De la boca de los chiquitos, y de los que maman, fundaste la fortaleza a causa de tus enemigos: para hacer cesar al enemigo, y al que se venga.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Cuando veo tus cielos, obra de tus dedos, la luna, y las estrellas que tú compusiste,

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

¿Qué es el hombre, para que tengas de él memoria? ¿y el hijo del hombre, para que le visites?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Y le hiciste poco menor que los ángeles, y le coronaste de gloria y de hermosura.

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Hicístele enseñorear de las obras de tus manos; todo lo pusiste debajo de sus pies.

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Ovejas, y bueyes, todo ello: y asimismo las bestias del campo.

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

Las aves de los cielos, y los peces de la mar: lo que pasa por los caminos de la mar.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

O! Jehová, Señor nuestro, ¡cuán grande es tu nombre en toda la tierra!