Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Oh Gospod, naš Gospod, kako odlično je tvoje ime na vsej zemlji! Ki si svojo slavo postavil nad nebo.

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

Iz ust otročičev in dojenčkov si zaradi svojih sovražnikov odredil moč, da bi lahko utišal sovražnika in maščevalca.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Ko opazujem tvoje nebo, delo tvojih prstov, luno in zvezde, ki si jih odredil;

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

kaj je človek, da misliš nanj? In človeški sin, da ga obiskuješ?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Kajti naredil si ga malo nižjega kot angele in ga okronal s slavo in častjo.

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Naredil si, da ima gospostvo nad deli tvojih rok; vse stvari si položil pod njegova stopala.

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Vse ovce in vole, da in poljske živali,

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

zračno perjad in ribe morja in karkoli se giblje skozi morske steze.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Oh Gospod, naš Gospod, kako odlično je tvoje ime na vsej zemlji!