Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Kumutungamiri wokuimba negititi. Pisarema raDhavhidhi. Haiwa Jehovha, Ishe wedu, zita renyu rakaisvonaka sei panyika yose! Makaisa kubwinya kwenyu kudenga kumusoro.

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

Pamiromo yavana navacheche makaisa rumbidzo nokuda kwavavengi venyu, kuti munyaradze muvengi nomutsivi.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Kana ndichifunga nezvamatenga enyu, iro basa reminwe yenyu, mwedzi nenyeredzi, zvamakarongedza panzvimbo yazvo,

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

munhu chiiko zvamunomufunga, kana mwanakomana womunhu zvamune hanya naye?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Makamuita muduku zvishoma pana Mwari, uye mukamushongedza korona yokubwinya nokukudzwa.

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Makamuita mutongi pamusoro pebasa ramaoko enyu; mukaisa zvinhu zvose pasi petsoka dzake:

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

makwai ose nemombe, nemhuka dzesango,

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

neshiri dzedenga, nehove dzegungwa, zvose zvinofamba munzira dzomugungwa.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Haiwa Jehovha, Ishe wedu, zita renyu rakaisvonaka sei panyika yose!