Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Gospode, Gospode naš! kako je velièanstveno ime tvoje po svoj zemlji! Podigao si slavu svoju više nebesa.

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

U ustima male djece i koja sisaju èiniš sebi hvalu nasuprot neprijateljima svojim, da bi uèinio da zamukne neprijatelj i nemirnik.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Kad pogledam nebesa tvoja, djelo prsta tvojih, mjesec i zvijezde, koje si ti postavio;

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

Šta je èovjek, te ga se opominješ, ili sin èovjeèji, te ga polaziš?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Uèinio si ga malo manjega od anðela, slavom i èašæu vjenèao si ga;

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Postavio si ga gospodarom nad djelima ruku svojih, sve si metnuo pod noge njegove,

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Ovce i volove sve, i divlje zvjerinje,

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

Ptice nebeske i ribe morske, što god ide morskim putovima.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Gospode, Gospode naš! kako je velièanstveno ime tvoje po svoj zemlji!