Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Psalmus David, in finem, pro torcularibus. Domine Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra! Quoniam elevata est magnificentia tua, super caelos.

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

Ex ore infantium et lactentium perfecisti laudem propter inimicos tuos, ut destruas inimicum et ultorem.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Quoniam videbo caelos tuos, opera digitorum tuorum: lunam et stellas, quae tu fundasti.

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

Quid est homo, quod memor es eius? aut filius hominis, quoniam visitas eum?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Minuisti eum paulominus ab angelis, gloria et honore coronasti eum:

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

et constituisti eum super opera manuum tuarum.

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Omnia subiecisti sub pedibus eius, oves et boves universas: insuper et pecora campi.

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

Volucres caeli, et pisces maris, qui perambulant semitas maris.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Domine Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra!