Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Ra Anumzana, tagri Anumzamoka maka ama mopafina Kagri kagimo'a mareri agatere'ne! Himamu masaka'amo'a, monaramina agatereno onagamu'a me'ne.

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

Ne'one mofavreramine, amima nenaza mofavreramina rempi huzminke'za hankaveka'agura huama nehanageno, ha' vahe'kamo'za mago kea nosazageno, ha'ma renerantaza vahe'mofonena kezmia omane'ne.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Tro'ma hunte'nana monaramimpima kesga huna koama, ikane ofuramima tro hunka noma'are'ma ante'terema hu'nana kazanko avoma nege'na,

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

amanahu nagesa nentahue, nankna hu zaga vahera mani'nonkenka tusi antahintahi hunerantenka, vahera amnezaga mani'nonanagi kegava hunerantane?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Hianagi monafima mani'naza ankeroramina zamazeri antesga hunka tro hunezmantenka, mopafi vahera osi'a ante fenkma atrenka tro hunezmantenka masazanu'ene ragima amizanu'ene fetorira antaninte'nane.

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Maka zama tro'ma hu'nana zantmimofo kegava hinogu kva azeri otinentenka, maka zana agri kvafi atrankeno agra kegava hu'ne.

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Maka sipisipi afu kevuramine, bulimakao afu kevuramine, afi zaga kafane,

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

monaramimpima hareza vanoma nehaza namaramine, hagerimpi nozameramine, hagerimpima vanoma nehaza zagaraminena maka agri kavafinke atrenka kegava huo hunka ami'nane.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Ra Anumzana tagri Ra Anumzamoka, maka ama mopafina kagimo'a mareri agatere'ne!