< Zsoltárok 8 >
1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!
Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.
2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.
A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?
Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;
Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:
Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,
Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;
8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.
Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.
9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!