Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!