Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Til Sangmesteren; til Githith; en Psalme af David.

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

Herre, vort Herskab! hvor herligt er dit Navn over al Jorden, du, som udbreder din Majestæt over Himlene!

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Af de spædes og diendes Mund grundfæstede du en Magt for dine Fjenders Skyld for at standse Fjenden og den, som vil hævne sig.

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

Naar jeg ser din Himmel, dine Fingres Gerning, Maanen og Stjernerne, som du beredte,

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

hvad er da et Menneske, at du kommer ham i Hu, og et Menneskes Barn, at du besøger ham?

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Og du har ladet ham blive lidet ringere end Englene; du kronede ham med Ære og Herlighed.

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Du gør, at han hersker over dine Hænders Gerninger, du har lagt alting under hans Fødder:

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

Faar og Øksne, dem alle sammen, ja, ogsaa Markens Dyr,

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Fuglene under Himmelen og Fiskene i Havet, hvad som farer hen ad Havets Veje. Herre, vort Herskab! hvor herligt er dit Navn over al Jorden!