Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Zborovođi. Po napjevu “Tijesci”. Psalam. Davidov. Jahve, Gospode naš, divno je ime tvoje po svoj zemlji, veličanstvom nebo natkriljuješ!

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

U ustima djece i dojenčadi hvalu si spremio protiv neprijatelja, da postidiš mrzitelja, zlotvora.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Gledam ti nebesa, djelo prstiju tvojih, mjesec i zvijezde što ih učvrsti -

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

pa što je čovjek da ga se spominješ, sin čovječji te ga pohodiš?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Ti ga učini malo manjim od Boga, slavom i sjajem njega okruni.

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Vlast mu dade nad djelima ruku svojih, njemu pod noge sve podloži:

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

ovce i svakolika goveda, i zvijeri poljske k tome,

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

ptice nebeske i ribe morske, i što god prolazi stazama morskim.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Jahve, Gospode naš, divno je ime tvoje po svoj zemlji!