Zsoltárok 8

1 A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

Oh Jehova nga Ginoo namo, Pagkahalangdon sa imong ngalan sa tibook nga yuta, Nga gibutang mo ang imong himaya sa ibabaw sa mga langit!

2 Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

Gikan sa baba sa mga magagmayng bata ug sa mga nagasuso gipahamutang mo ang kalig-on, Tungod sa imong mga kabatok, Aron ikaw makapahilum sa kaaway ug sa tigpanimalus.

3 Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

Sa magapalandong ako sa imong mga langit, sa buhat sa imong mga tudlo, Sa bulan ug sa mga bitoon nga imong gibut-an;

4 mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

Unsa ba ang tawo, nga ikaw matinagdanon man kaniya? Ug ang anak sa tawo, nga ikaw nagdu-aw man kaniya?

5 Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

Kay gibuhat mo siya nga ubos lamang ug diyutay kay sa mga manolonda, Ug gipurongpurongan mo siya uban sa himaya ug dungog.

6 uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

Binuhat mo siya nga agalon sa mga binuhat sa imong mga kamot; Ang tanan gibutang mo sa ilalum sa iyang mga tiil:

7 juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

Tanang mga carnero ug mga vaca, Oo, ug ang mga mananap sa kapatagan,

8 az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

Ang mga langgam sa kalangitan, ug ang mga isda sa dagat, Bisan unsa nga moagi sa mga alagianan sa kadagatan.

9 Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

Oh Jehova, nga among Ginoo, Pagkahalangdon sa imong ngalan sa tibook nga yuta!