Zsoltárok 79
1 Zsoltár Ászáftól. Isten, birtokodba behatoltak nemzetek, megtisztátalanították szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
Gott, Völkerschaften sind gekommen in Dein Erbe, sie haben verunreinigt den Tempel Deiner Heiligkeit, haben Jerusalem gelegt in Trümmer.
2 Odaadták szolgáid hulláját eledelül az ég madarának, jámboraid húsát a föld vadjának.
Die Leichname Deiner Knechte gaben sie zum Fraß dem Gevögel der Himmel, das Fleisch Deiner Heiligen dem wilden Tier der Erde.
3 Víz gyanánt ontották vérüket Jeruzsálemnek körülötte s nem temetett senki.
Ihr Blut vergossen sie wie Wasser rings um Jerusalem, und niemand begrub sie.
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, gúnnyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Zur Schmach wurden wir unseren Nachbarn, zum Gelächter und Schimpf denen, die um uns sind.
5 Meddig, Örökkévaló, haragszol mindétig, ég mint a tűz buzgalmad?
Wie lange, Jehovah, willst Du zürnen, immerfort, wird wie Feuer Dein Eifer brennen?
6 Öntsd ki hevedet a népekre, melyek téged nem ismernek, s a királyságokra, melyek nevedet nem szólítják;
Gieß deinen Grimm aus auf die Völkerschaften, die Dich nicht kennen, und auf die Königreiche, die Deinen Namen nicht anrufen!
7 mert megették Jákóbot és hajlékát elpusztították.
Denn Jakob haben sie gefressen und seine Wohnorte verwüstet.
8 Ne emlékezzél rovásunkra az elődök bűneiről, gyorsan elénkbe jőjjön irgalmad, mert megfogytunk nagyon.
Gedenke uns nicht der früheren Missetaten. Eile, laß Deine Erbarmungen uns entgegenkommen, denn sehr arm sind wir.
9 Segíts minket, üdvünk Istene, neved dicsőségének dolgáért; ments meg és bocsásd meg vétkeinket neved kedvéért!
Stehe uns bei, Gott unseres Heils, um des Wortes der Herrlichkeit Deines Namens willen, und errette uns und sühne unsere Sünden um Deines Namens willen.
10 Miért mondják a nemzetek: hol az Istenük? Legyen tudomásul a nemzetek közt, szemeink láttára, szolgáid kiontott vérének megtorlása!
Warum sprechen die Völkerschaften: Wo ist ihr Gott? Lasse kundbar werden unter den Völkerschaften vor unseren Augen die Rache des Blutes Deiner Knechte, das vergossen ward!
11 Jusson eléd a foglyok nyögése! Karod nagysága szerint tartsd fönn a halálnak fiait!
Laß vor Dich kommen den Angstruf des Gebundenen; nach Deines Armes Größe lasse übrigbleiben des Todes Söhne.
12 És térítsd meg szomszédainknak hétszeresen az ő ölükbe gyalázásukat, mellyel téged gyaláztak, Uram!
Und siebenfach gib zurück in ihren Busen unseren Nachbarn ihr Schmähen, womit sie Dich schmähten, Herr.
13 Mi pedig, a te néped s legelőd juhai, hálát adunk neked örökké, nemzedékre meg nemzedékre beszéljük el dicséretedet!
Wir aber, Dein Volk und die Herde Deiner Weide, wollen Dich bekennen in Ewigkeit, von Geschlecht zu Geschlecht Dein Lob erzählen.
