Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
Asafa pamācība. Klausiet, mani ļaudis, manu mācību, atgrieziet savas ausis uz manas mutes valodu.
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
Es atdarīšu savu muti sakāmos vārdos un izrunāšu līdzības no veciem laikiem.
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
Ko esam dzirdējuši un zinām, un ko mūsu tēvi mums ir stāstījuši,
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
To mēs viņu bērniem neslēpsim, bet izteiksim tiem pēcnākamiem Tā Kunga teicamo slavu un Viņa stiprumu un Viņa brīnumus, ko Viņš darījis.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
Jo Viņš ir iecēlis liecību iekš Jēkaba un licis bauslību iekš Israēla, ko Viņš mūsu tēviem pavēlējis, to mācīt saviem bērniem.
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
Ka tie pēcnākamie to zinātu, tie bērni, kas vēl dzims; ka tie celtos un to stāstītu arī saviem bērniem.
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
Un ka tie savu cerību liktu uz Dievu un neaizmirstu Dieva darbus, bet sargātu Viņa pavēles;
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
Un ka tie nebūtu tādi kā viņu tēvi, atkāpēja un pārgalvīga tauta, kas savā sirdī nebija pastāvīga, un kam gars neturējās pie Dieva.
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
Efraīma dēli, apbruņoti strēlnieki ar stopiem, atkāpās kaušanas dienā.
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
Tie neturēja Dieva derību un liedzās staigāt Viņa bauslībā,
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
Un aizmirsa Viņa darbus un brīnumus, ko Viņš bija parādījis.
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
Viņu tēvu priekšā Viņš darīja brīnumus Ēģiptes zemē, Coana laukā.
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
Viņš pāršķīra jūru un lika tiem cauri iet, un pacēla ūdeņus stāvu kā kopu;
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
Un vadīja tos ar padebesi dienā un cauri nakti ar uguns gaišumu.
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
Viņš pāršķēla klintis tuksnesī un tos dzirdināja papilnam kā no dziļumiem.
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
Viņš arī izveda upes no akmens un lika tecēt ūdenim straumēm.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
Taču tie joprojām grēkoja pret Viņu un apkaitināja to Visuaugstāko tuksnesī,
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
Un kārdināja Dievu savā sirdī, barību prasīdami savai dvēselei,
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
Un runāja pret Dievu un sacīja: vai Dievs gan varēs sataisīt galdu tuksnesī?
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
Redzi, Viņš gan klinti sitis, ka ūdens iztecējis un upes izplūdušas, vai Viņš arī maizi varēs dot, vai Viņš varēs gādāt gaļu Saviem ļaudīm?
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
Kad Tas Kungs to dzirdēja, tad tas apskaitās, un uguns iedegās pret Jēkabu, un bardzība cēlās pret Israēli.
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
Tāpēc, ka tie neticēja uz Dievu, nedz cerēja uz Viņa pestīšanu.
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
Tad Viņš pavēlēja padebešiem augšām un atdarīja debesu durvis,
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
Un lika mannai uz tiem līt, ko ēst, un deva tiem labību no debesīm.
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
Ikkurš no tiem ēda debesu maizi, Viņš tiem sūtīja barības papilnam.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
Viņš lika celties austriņam no debesīm un atveda dienvidus vēju caur savu Spēku,
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
Un birdināja gaļu uz tiem kā putekļus un spārnainus putnus kā jūras smiltis,
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
Un lika tiem krist viņu lēģera vidū, visapkārt ap viņu dzīvokļiem.
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
Tad tie ēda un pārēdās; un Viņš tiem lika notikt pēc viņu kārības.
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
Bet pirms tie savu kārību bija pildījuši, kamēr viņu barība vēl bija viņu mutē,
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
Tad Dieva dusmība pret tiem cēlās un nokāva viņu stipros un nomaitāja Israēla jaunekļus.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
Par visu to tie taču vēl vairāk grēkoja un neticēja Viņa brīnumiem.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
Tādēļ Tas nobeidza viņu dzīvību nīcībā un viņu gadus ātrā postā.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
Kad Viņš tos kāva, tad tie vaicāja pēc Viņa un atgriezās un steigšus meklēja Dievu,
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
Un atminējās, Dievu esam viņiem par patvērumu, un to visaugstāko Dievu esam viņiem par Pestītāju.
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
Un tie Viņam smaidīja ar savu muti un Viņam meloja ar savu mēli.
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
Jo viņu sirds nepastāvēja pie Viņa, un tie nebija uzticīgi Viņa derībā.
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
Bet Viņš bija sirdsžēlīgs un piedeva noziegumu un tos nesamaitāja, bet novērsa dažkārt Savu dusmību un nepamodināja visu Savu bardzību.
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
Jo Viņš pieminēja, ka tie ir miesa, tā kā vējš, kas aizskrien un atpakaļ negriežas.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
Cik reiz tie Viņu apkaitināja tuksnesī un Viņu tirināja tai tukšā vietā!
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
Jo tie kārdināja Dievu allaž no jauna un noskumdināja Israēla svēto.
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
Tie nepieminēja Viņa roku nedz to dienu, kad Viņš tos no tā spaidītāja izglāba,
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
Kad Viņš Savas zīmes parādīja Ēģiptē un Savus brīnumus Coana klajumā,
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
Un pārvērta viņu upes par asinīm un viņu strautus, ka nevarēja dzert,
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
Un sūtīja starp tiem kukaiņus, kas tos ēda, un vardes, kas tos samaitāja,
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
Un deva viņu augļus spradžiem, un viņu darbus siseņiem,
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
Un nomaitāja viņu vīnakokus caur krusu un viņu vīģes kokus ar lieliem krusas gabaliem,
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
Un nokāva viņu govis ar krusu un viņu sīkos lopus ar zibeņiem,
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
Un uzgāza tiem Savu karsto dusmību, bardzību un postu un bēdas, un uzlaida tiem nelaimes eņģeļus,
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
Un deva vaļu Savai dusmībai un neatrāva viņu dvēseles no nāves, un nodeva viņu lopus mērim,
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
Un kāva visus pirmdzimušos Ēģiptē, vīru pirmdzemdinātos Hama dzīvokļos,
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
Un veda Savus ļaudis kā avis un vadīja tos tuksnesī kā ganāmu pulku,
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
Un vadīja tos bez bēdām, ka tie nebijās, bet viņu ienaidniekus jūra apklāja.
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
Un Viņš tos veda Savās svētās robežās, uz šo kalnu, ko Viņa labā roka uzņēmusi.
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
Un izdzina viņu priekšā pagānus, un tos izdalīja par mantības daļu un Israēla ciltīm lika dzīvot viņu mājās.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
Taču tie kārdināja un apkaitināja to visuaugstāko Dievu un neturēja Viņa liecības,
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
Un atkāpās un atmeta ticību, tā kā viņu tēvi; tie atmuka kā viltīgs stops,
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
Un Viņu apkaitināja ar saviem elku kalniem un to tirināja ar savām bildēm.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
Dievs dzirdēja un apskaitās, un Israēls Tam ļoti rieba.
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
Un Dievs atstāja to dzīvokli iekš Šīlo, to telti, ko Viņš bija ņēmis par mājas vietu cilvēku starpā.
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
Un deva viņu spēku cietumā un viņu godību pretinieka rokā;
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
Un nodeva Savus ļaudis zobenam un apskaitās pret Savu tautu.
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Uguns aprija viņu jaunekļus, un viņu jaunavām nedziedāja kāzu dziesmas.
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
Viņu priesteri krita caur zobenu, un viņu atraitnes neraudāja.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
Tad Tas Kungs uzmodās kā viens, kas gulējis, tā kā varonis kliedz, kas vīnu dzēris,
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
Un sita Savus pretiniekus no aizmugures, un lika tos kaunā uz mūžīgiem laikiem,
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
Un atmeta Jāzepa dzīvokli, un neizvēlēja Efraīma cilti,
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
Bet izvēlēja Jūda cilti, Ciānas kalnu, ko Viņš mīlēja;
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
Un uztaisīja Savu svēto vietu kā debes'augstumu, stipru, kā pasauli, ko uz mūžīgiem laikiem radījis.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
Un Viņš izredzēja Dāvidu, Savu kalpu, un ņēma to no avju laidariem,
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
No zīdītāju avīm Viņš tam lika nākt, ganīt Jēkabu, Savu tautu un Israēli, Savu mantību.
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
Un viņš tos ganīja ar skaidru sirdi, un tos valdīja ar prātīgu roku.
