Zsoltárok 78

1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:

Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!

Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.

És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.