Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
Ein Lehrgedicht, von Asaph. - Mein Volk! Hab acht auf meine Lehre! Zu meines Mundes Reden neiget euer Ohr!
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
Ich öffne meinen Mund zu einem Spruch. Ich künd Gesänge aus der Vorzeit Tagen,
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
die wir vernommen und jetzt wissen, die unsre Väter uns erzählt.
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
Wir, ihre Kinder, wollen über sie nicht schweigen. Wir wollen künftigem Geschlecht des Herren Ruhmestaten künden und seine Macht und Wunder, die er tat.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
Zum Brauch hat er's in Jakob eingesetzt, zur heiligen Pflicht in Israel gemacht. Denn unsern Vätern hat er anbefohlen, sie ihren Kindern kundzutun,
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
auf daß ein späteres Geschlecht sie kenne, die Enkel, die geboren würden, sie ihren Kindern wiederum verkünden.
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
Sie sollten Gott vertrauen und nicht vergessen Gottes Taten und seine Vorschriften befolgen
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
und nicht, wie ihre Väter, werden ein widerspenstig, trotziges Geschlecht, solch ein Geschlecht von wankendem Gemüt und ungetreuem Herzen gegen Gott.
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
Ganz unvernünftige Söhne, voller Trug, das Leben werfen sie hinweg und wenden sich am Trübsalstage ab;
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
sie halten Gottes Bündnis nicht und wollen nicht nach seiner Lehre wandeln.
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
Und sie vergessen seine Werke gänzlich und seine Wunder, die er ihnen zeigt.
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
Vor ihren Vätern tat er Unvergleichliches, im Land Ägypten, im Gefild von Tanis.
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
Er spaltete das Meer und führte sie hindurch und ließ das Wasser dammgleich stehen.
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
Er leitete bei Tag sie mit der Wolke, die ganze Nacht mit Feuerschein,
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
und ließ die Felsen in der Wüste sprudeln und tränkte sie in Fülle wie mit Fluten.
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
Aus Steinen ließ er Bäche quellen, wie Ströme Wasser sprudeln.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
Allein sie sündigten noch weiter gegen ihn und widersetzten sich dem Höchsten in der Wüste.
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
Und sie versuchten Gott in ihrem Herzen, für ihre Gelüste Speise heischend.
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
Sie sprachen gegen Gott und fragten: "Vermag es Gott, selbst in der Wüste einen Tisch zu decken?
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
Den Felsen schlug er zwar; das Wasser floß, die Bäche strömten. Vermag er aber Brot zu geben und seinem Volke Fleisch zu spenden?"
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
Der Herr vernahm's und wurde zornig; ein Feuer loderte in Jakob auf; ein Zorn erhob sich gegen Israel,
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
weil sie an Gott nicht glaubten und nicht auf seine Hilfe bauten.
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
Doch er gebot den Wolken oben und tat des Himmels Pforten auf,
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
hernieder ließ er Manna auf sie regnen, um sie zu speisen, schenkte ihnen Himmelsbrot.
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
Das Brot der Engel konnte jeder essen; er sandte ihnen Kost in Fülle.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
Er ließ den Morgenwind am Himmel wehen; den Südwind führte er durch seine Macht herbei.
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
Dann ließ er Fleisch wie Staub auf sie herniederregnen, wie Meeressand Geflügel.
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
Er ließ es in ihr Lager fallen, um seine Wohnstatt ringsumher.
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
Sie aßen, wurden übersatt; was sie gewünscht, verlieh er ihnen.
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
Noch war nicht ihre Lust gestillt, noch war die Kost in ihrem Munde,
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
als Gottes Zorn sich gegen sie erhob, die Feisten unter ihnen würgte, die junge Mannschaft Israels zu Boden streckte.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
Bei all dem sündigten sie weiter und glaubten nicht an seine Wunderkräfte.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
Da ließ er ihre Tage zwecklos schwinden und ihre Jahre in Enttäuschung.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
Zwar fragten sie nach ihm, wenn er sie würgte, verlangten wiederum nach Gott,
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
wohl eingedenk, daß Gott ihr Hort, der höchste Gott ihr Retter sei.
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
Allein sie täuschten ihn mit ihrem Munde, belogen ihn mit ihrer Zunge.
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
Ihr Herz war unaufrichtig gegen ihn; mit seinem Bunde meinten sie's nicht ehrlich.
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
Doch er, erbarmungsvoll, vergab die Schuld, vertilgte nicht; oft hielt er seinen Zorn zurück und ließ nicht seinen Grimm austoben,
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
wohl eingedenk, daß sie nur Fleisch, ein Windhauch, der verschwindet ohne Wiederkehr.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
Wie oft erzürnten sie ihn in der Wüste und reizten ihn im Steppenland,
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
versuchten immer wieder Gott, erbitterten die Heiligen Israels,
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
gedachten nimmer seiner Macht, des Tages, da er vor dem Feinde sie gerettet,
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
wie er vor den Ägyptern seine Zeichen tat, an dem Gefild von Tanis seine Wunder:
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
In Blut verwandelte er ihre Ströme; untrinkbar ward ihr fließend Wasser.
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
Er sandte Ungeziefer unter sie, das sie verzehrte, und Frösche ihnen zum Verderben.
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
Der Raupe gab er ihre Früchte preis und ihre Arbeit der Heuschrecke.
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
Er schlug mit Hagel ihren Weinstock und ihren Maulbeerbaum durch Reif.
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
Er gab ihr Vieh dem Hagel preis, den Blitzen ihre Herden.
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
Er ließ die Hitze seines Zornes auf sie los, nur Grimm und Wut und Angst, von Unglücksboten eine Schar.
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
So ließ er seinem Zorne freien Lauf, verschonte ihre Seele mit dem Tode nicht. Er gab der Pest ihr Leben preis,
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
und in Ägypten schlug er alle Erstgeburt, die Jugendblüte in den Zelten Chams.
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
Er führte, Schäflein gleich, sein Volk heraus und lenkte sie wie in der Steppe eine Herde.
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
Er leitete sie sicher, daß sie nichts zu fürchten hatten; das Meer bedeckte ihre Feinde.
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
Er brachte sie zu seinem heiligen Gebiete, zu jenem Berg, den seine Rechte sich erworben,
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
vertrieb vor ihnen weg die Heiden, verloste sie als erblichen Besitz und ließ die Stämme Israels in ihren Zelten wohnen.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
Und doch versuchten sie und reizten Gott, den Höchsten, und hielten nimmer seine Satzungen.
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
Wie ihre Väter wichen sie und fielen ab; sie wurden wie ein schlaffer Bogen.
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
Sie reizten ihn zum Zorn durch ihre Höhen, zur Eifersucht durch ihre Götzenbilder.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
Gott hörte dies und wurde zornig, und Israel verwarf er völlig,
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
verließ zu Silo seinen Sitz, das Zelt, in dein er unter Menschen wohnte;
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
gab seine Ehre in Gefangenschaft und seine Zier in Feindeshand
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
und gab sein Volk dem Schwerte preis, entrüstet über dies sein Eigentum.
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Die jungen Männer fraß das Feuer, und seine Jungfraun durften keine Totenklage halten.
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
Hinfielen seine Priester durch das Schwert, und seine Witwen weinten nicht dazu.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
Doch wie vom Schlaf erwachte da der Herr, gleichwie ein Held vom Weine jauchzend.
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
Im Rücken schlug er seine Feinde, belegte sie mit ewigem Schimpf.
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
Doch er verschmähte Josephs Zelt; den Stamm von Ephraim erkor er nicht.
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
Vielmehr erkor er Judas Stamm, den Sionsberg, der ihm so lieb.
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
Er baute Himmelshöhen gleich sein Heiligtum und gleich der Erde, die er ewig gründete.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
Und er erkor sich David, seinen Knecht, entriß ihn seiner Herde Hürden.
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
Vom Milchvieh nahm er ihn hinweg, sein Volk zu weiden in Jakob, in Israel die ewig Seinen.
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
Mit frommem Sinne weidete er sie und führte sie mit kluger Hand.
