Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
A maskil of Asaph. My people, attend to my teaching: bend your ears to the words of my mouth,
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
as I open my mouth in a poem on the riddling story of the past.
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
What we have heard and known, and what our ancestors have told us,
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
we will not hide from their children. We will tell to the next generation the praises and might of the Lord, and the wonders that he has done.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
He set up a testimony in Jacob, a law he appointed in Israel, which he commanded our ancestors to make known to their children,
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
that the next generation should know it, that the children yet to be born should arise and tell their children;
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
that in God they might put their confidence, and not forget God’s works; but that they might keep his commandments,
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
and not be like their ancestors, a generation defiant and stubborn, a generation with heart unsteady, and spirit unfaithful towards God.
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
Ephraimites, armed bowmen, turned back in the day of battle.
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
They did not keep God’s covenant, they refused to walk in his law.
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
They forgot what he had done, and the wonders he had shown them.
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
He did wonders before their ancestors in the country of Zoan in Egypt.
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
Through the sea which he split he brought them, making waters stand up like a heap;
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
he led them by day with a cloud, all the night with a light of fire.
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
From the rocks which he split in the wilderness, he gave them to drink as of ocean’s abundance.
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
He brought streams out of the rock, and made water run down like rivers.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
Yet they still went on sinning against him, they defied the Most High in the desert.
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
They willfully challenged God, demanding the food that they longed for.
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
“Is God able,” such was their challenge, “to spread in the desert a table?
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
From the rock that he struck there gushed water, and torrents that overflowed; but can he also give bread, or provide his people with meat?”
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
When the Lord heard this, he was furious, and fire was kindled on Jacob, anger flared up against Israel.
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
For they put no trust in God, no confidence in his help.
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
So he summoned the clouds above; and, opening the doors of heaven,
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
he rained manna upon them for food, and grain of heaven he gave them.
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
Everyone ate the bread of angels; he sent them food to the full.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
He launched the east wind in the heavens, and guided the south by his power.
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
He rained meat upon them like dust, winged bird like the sand of the sea.
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
In the midst of their camp he dropped it, all around their tents.
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
They ate and were more than filled; he had brought them the thing they desired.
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
But the thing they desired became loathsome: while their food was still in their mouths,
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
the wrath of God rose against them. He slew the stoutest among them, and laid low the young men of Israel.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
Yet for all this they sinned yet more, and refused to believe in his wonders.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
So he ended their days in a breath, and their years in sudden dismay.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
When he slew them, then they sought after him, they turned and sought God with diligence.
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
They remembered that God was their rock, and the Most High God their redeemer.
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
But they flattered him with their mouth, and lied to him with their tongue.
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
Their heart was not steady with him, they were faithless to his covenant.
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
But he is full of pity: he pardons sin and destroys not. Often he turns his anger away, without stirring his wrath at all.
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
So he remembered that they were but flesh, breath that passes and does not return.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
But how often they rebelled in the desert, and caused him grief in the wilderness,
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
tempting God again and again, provoking the Holy One of Israel.
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
They did not remember his strength, nor the day he redeemed from the foe,
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
how he set his signs in Egypt, in the country of Zoan his wonders.
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
He turned their canals into blood, their streams undrinkable.
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
He sent forth flies, which devoured them; frogs, too, which destroyed them.
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
Their crops he gave to the caterpillar, and the fruits of their toil to the locust.
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
He slew their vines with hail, and their sycamore trees with frost.
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
He delivered their cattle to the hail, and their flocks to bolts of fire.
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
He let loose his hot anger among them, fury and wrath and distress, a band of destroying angels.
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
He cleared a path for his anger, did not spare them from death, but gave them over to pestilence.
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
He struck down all the firstborn in Egypt, the first fruits of their strength in the tents of Ham.
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
He led forth his people like sheep, he was guide to his flock in the desert.
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
Securely he led them, and free from fear, while their foes were drowned in the sea.
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
To his holy realm he brought them, to the mountain his right hand had purchased.
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
He drove out the nations before them, and allotted their land for possession, and their tents for Israel to live in.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
Yet they tempted and angered the Most High God, they did not observe his decrees.
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
They drew back, false like their ancestors; they failed like a treacherous bow.
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
Their shrines stirred him to anger, their idols moved him to jealousy.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
When God heard of this, he was furious, and he spurned Israel utterly.
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
He abandoned his home in Shiloh, the tent he had pitched among people.
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
He gave his strength up to captivity, his glory to the hands of the foe.
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
He gave his people to the sword, he was furious with his own.
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Fire devoured their young men, and their maidens had no marriage-song.
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
Their priests fell by the sword, and their widows could not weep.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
Then the Lord awoke as from sleep, like a warrior flushed with wine;
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
and he beat back his foes, putting them to perpetual scorn.
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
He disowned the tent of Joseph, he rejected the tribe of Ephraim;
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
but he chose the tribe of Judah, Mount Zion, which he loves.
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
And he built like the heights his sanctuary, like the earth which he founded forever.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
And he chose David his servant, taking him from the sheepfolds.
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
From the mother-ewes he brought him, to be shepherd to Jacob his people, and to Israel his inheritance.
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
With upright heart did he shepherd them, and with skilful hands did he guide them.
