Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
“A psalm of Asaph.” Give ear, O my people, to my instruction! Incline your ears to the words of my mouth!
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
I will open my mouth in a psalm; I will utter sayings of ancient times.
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
What we have heard and learned, And our fathers have told us,
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
We will not hide from their children; Showing to the generation to come the praises of Jehovah, His might, and the wonders he hath wrought.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
For he appointed statutes in Jacob, And established a law in Israel, Which he commanded our fathers To make known to their children;
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
So that the generation to come might know them; The children, which should be born, and rise up, Who should declare them to their children;
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
That they might put their trust in God, And not forget his deeds, But keep his commandments;
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
And might not be, like their forefathers, A stubborn and rebellious generation, —A generation whose heart was not fixed upon God, And whose spirit was not steadfast toward the Almighty.
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
The children of Ephraim were like armed bowmen, Who turn their backs in the day of battle.
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
They kept not the covenant of God, And refused to walk in his law;
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
And forgot his mighty deeds, And the wonders he had shown them.
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
Marvellous things did he in the sight of their fathers, In the land of Egypt, in the field of Zoan.
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
He divided the sea, and caused them to pass through; Yea, he made the waters to stand as a heap.
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
By day he led them by a cloud, And all the night by a light of fire.
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
He clave the rocks in the wilderness, And gave them drink, as from the great deep.
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
From the rock he brought flowing streams, And made water to run down like rivers.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
Yet still they sinned against him, And provoked the Most High in the desert.
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
They tempted God in their hearts, By asking food for their delight.
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
Yea, they spake against God, and said, “Can God spread a table in the wilderness?
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
Behold! he smote the rock, and the water flowed, And streams gushed forth: Is he also able to give bread? Can he provide flesh for his people?”
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
When, therefore, the LORD heard this, he was wroth: So a fire was kindled against Jacob, And anger arose against Israel.
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
Because they believed not in God, And trusted not in his aid.
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
Yet he had commanded the clouds above, And had opened the doors of heaven;
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
And had rained down upon them manna for food, And had given them the corn of heaven.
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
Every one ate the food of princes; He sent them bread to the full.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
Then he caused a strong wind to blow in the heavens, And by his power he brought a south wind;
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
He rained down flesh upon them as dust, And feathered fowls as the sand of the sea.
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
He caused them to fall in the midst of their camp, Round about their habitations.
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
So they did eat, and were filled; For he gave them their own desire.
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
Their desire was not yet satisfied, And their meat was yet in their mouths,
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
When the wrath of God came upon them, And slew their strong men, And smote down the chosen men of Israel.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
For all this they sinned still, And put no trust in his wondrous works.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
Therefore he consumed their days in vanity, And their years in sudden destruction.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
When he slew them, they sought him; They returned, and sought earnestly for God;
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
And remembered that God was their rock, And the Most High their redeemer.
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
But they only flattered him with their mouths, And spake falsely to him with their tongues.
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
For their hearts were not true to him, Nor were they steadfast in his covenant.
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
Yet, being full of compassion, he forgave their iniquity, And would not utterly destroy them; Often he restrained his indignation, And stirred not up all his anger.
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
He remembered that they were but flesh, —A breath, that passeth and cometh not back.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
How often did they provoke him in the wilderness! How often did they anger him in the desert!
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
Again and again they tempted God, And offended the Holy One of Israel.
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
They remembered not his hand, Nor the day when he delivered them from the enemy;
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
What signs he had wrought in Egypt, And what wonders in the fields of Zoan.
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
He turned their rivers into blood, So that they could not drink of their streams.
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
He sent amongst them flies, which devoured them, And frogs, which destroyed them.
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
He gave also their fruits to the caterpillar, And their labor to the locust.
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
He destroyed their vines with hail, And their sycamore-trees with frost.
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
He also gave up their cattle to hail, And their flocks to hot thunderbolts.
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
He sent against them the fierceness of his anger, Wrath, indignation, and woe, —A host of angels of evil.
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
He made a way for his anger, He spared them not from death, But gave up their lives to the pestilence.
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
He smote all the firstborn in Egypt; The first-fruits of their strength in the tents of Ham.
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
But he led forth his own people like sheep, And guided them like a flock in the wilderness.
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
He led them on safely, so that they feared not, While the sea overwhelmed their enemies.
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
He brought them to his own sacred border, Even to this mountain which his right hand had gained.
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
He cast out the nations before them, And divided their land by a measuring-line, as an inheritance, And caused the tribes of Israel to dwell in their tents.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
Yet they tempted and provoked God, the Most High, And kept not his statutes;
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
Like their fathers they were faithless, and turned back; They turned aside, like a deceitful bow.
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
They provoked his anger by their high places, And stirred up his jealousy by their graven images.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
God saw this, and was wroth, And greatly abhorred Israel;
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
So that he forsook the habitation at Shiloh, The tabernacle where he dwelt among men,
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
And delivered his strength into captivity, And his glory into the hand of the enemy.
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
His own people he gave up to the sword, And was wroth with his own inheritance.
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Fire consumed their young men, And their maidens did not bewail them.
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
Their priests fell by the sword, And their widows made no lamentation.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
But at length the Lord awaked as from sleep, As a hero who had been overpowered by wine;
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
He smote his enemies, and drove them back, And covered them with everlasting disgrace.
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
Yet he rejected the tents of Joseph, And chose not the tribe of Ephraim;
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
But chose the tribe of Judah, The Mount Zion which he loved;
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
Where he built, like the heavens, his sanctuary; Like the earth, which he hath established for ever.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
And he chose David, his servant, And took him from the sheepfolds;
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
From tending the suckling ewes he brought him To feed Jacob his people, And Israel his inheritance.
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
He fed them with an upright heart, And guided them with skilful hands.
