Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
Een leerdicht van Asaf. Luister naar mijn onderrichting, mijn volk, Geef acht op de woorden van mijn mond;
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
Ik ga mijn mond voor een leerdicht openen, Diepzinnige lessen uit oude tijden verkonden!
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
Wat wij hebben gehoord en vernomen, En onze vaders ons hebben verteld,
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
Dat willen wij niet voor hun kinderen verbergen, Maar het verhalen aan een volgend geslacht: Jahweh’s heerlijke daden en macht, En de wonderen, die Hij deed.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
Hij gaf zijn geboden aan Jakob, Schonk aan Israël een wet; Hij beval onze vaderen, ze hun kinderen te leren,
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
Opdat een volgend geslacht ze zou kennen, En de kinderen, die hun werden geboren, Ze weer aan hun kinderen zouden vertellen.
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
Zij moesten vertrouwen stellen in God, Niet vergeten Gods werken, zijn geboden onderhouden;
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
Niet worden als hun vaderen, Een lichtzinnig en opstandig geslacht: Een geslacht, onstandvastig van hart, En trouweloos van geest jegens God.
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
Maar Efraïms zonen waren ontrouw als schutters, Die terugtreden op de dag van de strijd.
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
Ze deden het verbond met God niet gestand, En weigerden, zijn wet te beleven.
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
Ze vergaten zijn machtige werken, De wonderen, die Hij hun had getoond.
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
Toch had Hij ook voor hun vaderen Wondertekenen gewrocht In het land van Egypte, In de vlakte van Sóan:
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
Hij kliefde de zee en voerde hen er doorheen, Zette de wateren overeind als een dam.
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
Hij leidde hen overdag door een wolk, Door een lichtend vuur heel de nacht.
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
Hij spleet in de woestijn de rotsen vaneen, En drenkte de steppen met plassen;
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
Uit de klippen liet Hij beken ontspringen, En er water uit vloeien bij stromen.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
Maar ze zondigden opnieuw tegen Hem, En tartten den Allerhoogste in de woestijn;
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
Ze stelden God in hun hart op de proef, Door spijs voor hun leeftocht te eisen.
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
En krenkend spraken ze over God: "Zou God een tafel in de woestijn kunnen dekken?"
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
"Zeker, Hij heeft wel de rotsen geslagen, En de steppen met plassen gedrenkt, Zodat er water uit vloeide, En er beken uit stroomden: Maar zal Hij ook brood kunnen schenken, En vlees aan zijn volk kunnen geven?"
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
Toen Jahweh dit hoorde, Ontstak Hij in gramschap; Er ontbrandde een vuur tegen Jakob, En tegen Israël woedde zijn toorn:
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
Omdat ze niet in God geloofden, En niet vertrouwden op zijn hulp.
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
Toch gaf Hij de wolken daarboven bevel, En ontsloot de poorten des hemels;
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
Hij regende manna als spijs op hen neer, En schonk hun het hemelse koren:
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
De mensen aten het brood der engelen, Hij zond hun voedsel tot verzadiging toe.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
Hij liet ook aan de hemel de oostenwind waaien, En zweepte de zuidenwind op door zijn kracht:
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
Hij regende vlees als stof op hen neer, Gevleugelde vogels als het zand van de zee;
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
Hij liet ze midden in hun legerplaats vallen, En rond hun tenten.
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
Zij aten, en werden ten volle verzadigd: Hij had hun geschonken, wat ze begeerden;
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
Maar nog was hun lust niet voldaan, en de spijs in hun mond,
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
Of Gods gramschap barstte tegen hen los; Hij richtte een slachting aan onder hun sterksten, En velde de bloem van Israël neer.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
Ondanks dit alles, bleven ze in hun zonden volharden, En niet aan zijn wonderen geloven.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
Toen liet Hij doelloos hun dagen verlopen, En in ontgoocheling hun jaren.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
Ze zochten Hem enkel, wanneer Hij ze sloeg; Dan bekeerden ze zich, en vroegen naar God.
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
Maar zelfs als ze gedachten, dat God hun Rots was, De allerhoogste God hun Verlosser,
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
Ook dan nog vleiden ze Hem met hun mond, En belogen Hem met hun tong.
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
Neen, hun hart was Hem toch niet verknocht, Ze bleven zijn verbond niet getrouw.
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
Maar Hij bleef barmhartig, Vergaf hun de schuld en vernielde ze niet. Hoe dikwijls bedwong Hij zijn toorn, En liet zijn volle gramschap niet woeden:
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
Hij dacht er aan, dat ze maar vlees zijn, Een zucht; die vervliegt, en niet keert.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
Hoe dikwijls nog hebben ze in de woestijn Hem verbitterd, En Hem in de steppe gekrenkt;
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
Hebben ze God beproefd, Israëls Heilige gegriefd?
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
Neen, ze dachten niet terug aan de macht van zijn hand, Aan de dag, waarop Hij ze van den vijand verloste.
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
En toch, wat voor tekenen had Hij in Egypte gedaan, En wonderen in de vlakte van Sóan!
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
Hun stromen had Hij in bloed veranderd, En hun beken ondrinkbaar gemaakt;
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
Gulzige muggen op hen afgezonden, En kikvorsen, om ze te gronde te richten.
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
Hij had hun gewas aan den sprinkhaan gegeven, En aan den schrokker hun vruchten;
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
Hun ranken door hagel vernield, Hun moerbei door ijzel;
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
Hun vee een prooi der pest gemaakt, Hun kudde een buit der besmetting.
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
En op henzelf had Hij zijn ziedende gramschap losgelaten, Zijn toorn, zijn woede en kwelling; Verderf-engelen op hen afgezonden, De vrije loop aan zijn gramschap gelaten:
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
Hij had ze de dood niet laten ontsnappen, Maar hun leven prijs gegeven aan de pest.
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
Hij had alle eerstgeborenen in Egypte geslagen, De eerstelingen der mannelijke kracht in de tenten van Cham.
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
Maar zijn volk had Hij weggeleid als een kudde, En als schapen door de steppe gevoerd;
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
Hij had ze veilig doen gaan, ze behoefden niemand te vrezen: Want de zee had hun vijand bedekt.
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
Zo bracht Hij hen naar zijn heilige grond, Naar de berg, die zijn rechterhand had veroverd.
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
Hij dreef de volkeren voor hen uit, Gaf ze bij lot als erfdeel weg; En in hun tenten liet Hij wonen. Israëls stammen.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
Maar ook daar beproefden en tartten ze God, En onderhielden de geboden van den Allerhoogste niet.
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
Trouweloos vielen ze af als hun vaderen, Wispelturig als een onbetrouwbare boog;
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
Ze tergden Hem door hun offerhoogten, En prikkelden Hem met hun beelden.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
God merkte het, en ziedde van gramschap, En Israël begon Hem te walgen:
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
Hij gaf zijn woning in Sjilo prijs, De tent, waar Hij onder de mensen verkeerde;
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
Zijn majesteit gaf Hij gevangen, Zijn glorie in de hand van den vijand.
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
Hij wierp zijn volk ten prooi aan het zwaard, En grimde van toorn op zijn erfdeel:
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Zijn jonge mannen werden verteerd door het vuur, Zijn maagden kregen geen huwelijkslied;
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
Zijn priesters vielen door het zwaard, En zijn weduwen beweenden ze niet.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
Maar eindelijk ontwaakte de Heer, als iemand die slaapt, En als een krijgsman, bevangen door wijn:
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
Hij sloeg zijn vijanden achteruit, En bracht ze voor eeuwig tot schande.
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
Toch bleef Hij de tent van Josef versmaden, En koos de stam van Efraïm niet uit!
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
Neen, Juda’s stam koos Hij uit, Sions berg, die Hij liefhad;
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
Hij bouwde zijn heiligdom hoog als de hemel, Vast als de aarde voor eeuwig.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
En Hij stelde zijn keuze In David, zijn dienaar! Hij nam hem van de schaapskooien weg,
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
En haalde hem van de zogende schapen, Opdat hij Jakob, zijn volk, zou weiden, En Israël, zijn erfdeel.
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
Hij heeft ze geweid, rechtschapen van hart, En met bekwame hand ze geleid!
