Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
En Maskil af Asaf. Lyt, mit Folk, til min Lære, bøj eders Øre til Ord fra min Mund;
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
jeg vil aabne min Mund med Billedtale, fremsætte Gaader fra fordums Tid,
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
hvad vi har hørt og ved, hvad vore Fædre har sagt os;
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
vi dølger det ikke for deres Børn, men melder en kommende Slægt om HERRENS Ære og Vælde og Underne, som han har gjort.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
Han satte et Vidnesbyrd i Jakob, i Israel gav han en Lov, idet han bød vore Fædre at lade deres Børn det vide,
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
at en senere Slægt kunde vide det, og Børn, som fødtes siden, staa frem og fortælle deres Børn derom,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
saa de slaar deres Lid til Gud og ikke glemmer Guds Gerninger, men overholder hans Bud,
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
ej slægter Fædrene paa, en vanartet, stridig Slægt, hvis Hjerte ikke var fast, hvis Aand var utro mod Gud
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
— Efraims Børn var rustede Bueskytter, men svigted paa Stridens Dag —
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
Gudspagten holdt de ikke, de nægtede at følge hans Lov;
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
hans Gerninger gik dem ad Glemme, de Undere, han lod dem skue.
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
Han gjorde Undere for deres Fædre i Ægypten paa Zoans Mark;
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
han kløved Havet og førte dem over, lod Vandet staa som en Vold;
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
han ledede dem ved Skyen om Dagen, Natten igennem ved Ildens Skær;
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
han kløvede Klipper i Ørkenen, lod dem rigeligt drikke som af Strømme,
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
han lod Bække rinde af Klippen og Vand strømme ned som Floder.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
Men de blev ved at synde imod ham og vække den Højestes Vrede i Ørkenen;
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
de fristede Gud i Hjertet og krævede Mad til at stille Sulten,
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
de talte mod Gud og sagde: »Kan Gud dække Bord i en Ørken?
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
Se, Klippen slog han, saa Vand flød frem, og Bække vælded ud; mon han ogsaa kan give Brød og skaffe Kød til sit Folk?«
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
Det hørte HERREN, blev vred, der tændtes en Ild mod Jakob, ja Vrede kom op mod Israel,
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
fordi de ikke troede Gud eller stolede paa hans Frelse.
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
Da bød han Skyerne oventil, lod Himlens Døre aabne
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
og Manna regne paa dem til Føde, han gav dem Himmelkorn;
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
Mennesker spiste Englebrød, han sendte dem Mad at mætte sig med.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
Han rejste Østenvinden paa Himlen, førte Søndenvinden frem ved sin Kraft;
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
Kød lod han regne paa dem som Støv og vingede Fugle som Havets Sand,
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
lod dem falde midt i sin Lejr, rundt omkring sine Boliger;
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
Og de spiste sig overmætte, hvad de ønsked, lod han dem faa.
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
Men før deres Attraa var stillet, mens Maden var i deres Mund,
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
rejste Guds Vrede sig mod dem; han vog deres kraftige Mænd, fældede Israels Ynglinge.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
Og dog blev de ved at synde og troede ej paa hans Undere.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
Da lod han deres Dage svinde i Tomhed og endte brat deres Aar.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
Naar han vog dem, søgte de ham, vendte om og spurgte om Gud,
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
kom i Hu, at Gud var deres Klippe, Gud den Allerhøjeste deres Genløser.
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
De hyklede for ham med Munden, løj for ham med deres Tunge;
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
deres Hjerter holdt ikke fast ved ham, hans Pagt var de ikke tro.
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
Og dog er han barmhjertig, han tilgiver Misgerning, lægger ej øde, hans Vrede lagde sig Gang paa Gang, han lod ikke sin Harme fuldt bryde frem;
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
han kom i Hu, de var Kød, et Pust, der svinder og ej vender tilbage.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
Hvor tit stod de ham ikke imod i Ørkenen og voldte ham Sorg i det øde Land!
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
De fristede atter Gud, de krænkede Israels Hellige;
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
hans Haand kom de ikke i Hu, den Dag han friede dem fra Fjenden,
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
da han gjorde sine Tegn i Ægypten, sine Undere paa Zoans Mark,
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
forvandled deres Floder til Blod, saa de ej kunde drikke af Strømmene,
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
sendte Myg imod dem, som aad dem, og Frøer, som lagde dem øde,
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
gav Æderen, hvad de avlede, Græshoppen al deres Høst,
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
slog deres Vinstokke ned med Hagl, deres Morbærtræer med Frost,
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
prisgav Kvæget for Hagl og deres Hjorde for Lyn.
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
Han sendte sin Vredesglød mod dem, Harme, Vrede og Trængsel, en Sendefærd af Ulykkesengle;
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
frit Løb gav han sin Vrede, skaaned dem ikke for Døden, gav deres Liv til Pris for Pest;
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
alt førstefødt i Ægypten slog han, Mandskraftens Førstegrøde i Kamiternes Telte,
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
lod sit Folk bryde op som en Hjord, leded dem som Kvæg i Ørkenen,
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
leded dem trygt, uden Frygt, mens Havet lukked sig over deres Fjender;
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
han bragte dem til sit hellige Land, de Bjerge, hans højre vandt,
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
drev Folkeslag bort foran dem, udskiftede ved Lod deres Land og lod Israels Stammer bo i deres Telte.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
Dog fristed og trodsede de Gud den Allerhøjeste og overholdt ikke hans Vidnesbyrd;
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
de faldt fra, var troløse som deres Fædre, svigtede som en slappet Bue,
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
de krænked ham med deres Offerhøje, ægged ham med deres Gudebilleder.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
Det hørte Gud og blev vred, følte højlig Lede ved Israel;
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
han opgav sin Bolig i Silo, det Telt, hvor han boede blandt Mennesker;
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
han gav sin Stolthed i Fangenskab, sin Herlighed i Fjendehaand,
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
prisgav sit Folk for Sværdet, blev vred paa sin Arvelod;
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Ild fortæred dets unge Mænd, dets Jomfruer fik ej Bryllupssange,
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
dets Præster faldt for Sværdet, dets Enker holdt ikke Klagefest.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
Da vaagned Herren som en, der har sovet, som en Helt, der er døvet af Vin;
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
han slog sine Fjender paa Ryggen, gjorde dem evigt til Skamme.
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
Men han fik Lede ved Josefs Telt, Efraims Stamme udvalgte han ikke;
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
han udvalgte Judas Stamme, Zions Bjerg, som han elsker;
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
han bygged sit Tempel himmelhøjt, grundfæsted det evigt som Jorden.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
Han udvalgte David, sin Tjener, og tog ham fra Faarenes Folde,
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
hentede ham fra de diende Dyr til at vogte Jakob, hans Folk, Israel, hans Arvelod;
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
han vogtede dem med oprigtigt Hjerte, ledede dem med kyndig Haand.
