Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
Mit Folk! vend dine Øren til min Lære, bøjer eders Øren til min Munds Tale!
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
Jeg vil oplade min Mund med Ordsprog, jeg vil udgyde mørke Taler fra fordums Tid,
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
dem, som vi have hørt og vide, og vore Fædre have fortalt os.
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
Dette ville vi ikke dølge for deres Børn, for den Slægt, som kommer herefter, men forkynde Herrens megen Pris og hans Styrke og hans underfulde Gerninger, som han har gjort.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
Han oprettede et Vidnesbyrd i Jakob og satte en Lov i Israel, i hvilken han bød vore Fædre at kundgøre dem for deres Børn,
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
paa det den Slægt, som kom herefter, de Børn, som skulde fødes, kunde vide det, at de kunde staa op og fortælle det for deres Børn,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
og at de maatte sætte deres Haab paa Gud og ikke glemme Guds Gerninger, men bevare hans Bud;
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
og at de ikke skulde vorde som deres Fædre, en modvillig og genstridig Slægt, en Slægt, som ikke beredte sit Hjerte, og hvis Aand ikke holdt trofast ved Gud.
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
Efraims Børn vare rustede Bueskytter, men svigtede paa Stridens Dag.
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
De holdt ikke Guds Pagt og vægrede sig ved at vandre i hans Lov.
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
Og de glemte hans Gerninger og hans underfulde Ting, som han havde ladet dem se.
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
For deres Fædre havde han gjort Undere i Ægyptens Land, paa Zoans Mark.
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
Han adskilte Havet og lod dem gaa igennem og optaarnede Vandet som en Dynge.
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
Og han ledede dem om Dagen ved Skyen og den ganske Nat ved Ildens Lys.
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
Han kløvede Klipper i Ørken og gav dem at drikke som af store Dyb.
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
Og han lod Bække strømme frem af Klippen og lod Vand rinde ned som Floder.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
Men de bleve endnu ved med at synde imod ham, med at være genstridige imod den Højeste i Ørken.
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
Og de fristede Gud i deres Hjerte, saa at de begærede Mad for deres Lyst.
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
Og de talte imod Gud; de sagde: Mon Gud kan berede et Bord i Ørken?
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
Se, han har slaget Klippen, saa at der flød Vand, og Bækkene løb over; mon han og kan give Brød; mon han kan skaffe Kød for sit Folk?
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
Derfor, da Herren hørte det, blev han fortørnet; og en Ild optændtes imod Jakob, og en Vrede opkom imod Israel,
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
fordi de ikke troede paa Gud og ikke forlode sig paa hans Frelse.
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
Og han bød Skyerne heroventil og oplod Himlenes Døre.
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
Og han lod Man regne paa dem til at æde og gav dem Himmelkorn.
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
Hver aad de stærkes Brød; han sendte dem Mad til Mættelse.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
Han lod Østenvejr fare frem under Himmelen og førte Søndenvejr frem ved sin Styrke.
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
Og han lod Kød regne ned over dem som Støv og flyvende Fugle som Havets Sand.
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
Og han lod dem falde midt i sin Lejr, trindt omkring sine Boliger.
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
Og de aade og bleve saare mætte; han tilførte dem det, som de havde faaet Lyst til.
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
De havde ikke styret deres Lyst, deres Mad var endnu i deres Mund:
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
Da opsteg Guds Vrede imod dem, og han ihjelslog nogle iblandt de kraftigste af dem; og han nedslog de unge Mænd i Israel.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
Med alt det syndede de endnu og troede ikke paa hans underfulde Gerninger.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
Derfor lod han deres Dage svinde hen i Forfængelighed og deres Aar i Forskrækkelse.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
Naar han slog dem ihjel, da søgte de ham, og de vendte om og søgte Gud aarle.
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
Og de kom i Hu, at Gud var deres Klippe, og Gud, den Højeste, deres Genløser.
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
Men de talte slesk for ham med deres Mund og løj for ham med deres Tunger.
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
Men deres Hjerte var ikke fast med ham, og de bleve ikke bestandige i hans Pagt.
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
Dog, han er barmhjertig, han soner Misgerning og fordærver ikke; han vendte sin Vrede mangfoldige Gange bort fra dem og lod ej sin Harme helt bryde frem.
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
Og han kom i Hu, at de vare Kød, et Aandepust, som farer hen og ej kommer tilbage.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
Hvor tit vare de genstridige imod ham i Ørken, bedrøvede ham i de øde Steder.
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
Og de fristede Gud paany og mestrede den Hellige i Israel.
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
De kom ikke hans Haand i Hu paa den Dag, da han udløste dem af Nød;
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
da han satte sine Tegn i Ægypten og sine Undere paa Zoans Mark;
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
da han forandrede deres Floder til Blod og deres Strømme, saa at de ikke kunde drikke af dem;
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
og han sendte alle Haande Utøj paa dem, som aad dem, og Frøer, som voldte dem Fordærvelse;
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
og han gav Kornormen deres Grøde og Græshoppen deres Arbejde;
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
han slog deres Vintræer med Hagelen og deres Morbærtræer med Isstykker;
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
og han overantvordede deres Dyr til Hagelen og deres Kvæg til Lynene;
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
han sendte sin grumme Vrede paa dem, Harme og Fortørnelse og Angest, en Sending af Ulykkesbud;
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
han banede Vej for sin Vrede, han sparede ikke deres Sjæl fra Døden, og han overantvordede deres Liv til Pesten;
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
og han slog alle førstefødte i Ægypten, Kraftens Førstegrøde i Kams Telte;
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
men sit Folk lod han drage ud som Faareflokken og førte dem i Ørken som Hjorden;
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
og han ledede dem tryggelig, at de ikke flygtede; men Havet skjulte deres Fjender.
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
Og han førte dem til sin Helligheds Landemærke, til dette Bjerg, som hans højre Haand havde forhvervet;
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
og han uddrev Hedningerne for deres Ansigt og lod disses Land tilfalde dem som Arvedel; og han lod Israels Stammer bo i deres Telte.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
Men de fristede Gud, den Højeste, og vare genstridige imod ham og agtede ikke paa hans Vidnesbyrd.
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
Og de vendte sig bort og bleve troløse som deres Fædre, de sloge tilbage som en falsk Bue.
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
Og de opirrede ham ved deres Høje og gjorde ham nidkær ved deres udskaarne Billeder.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
Der Gud det hørte, da blev han fortørnet, og han foragtede Israel saare.
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
Han forlod Boligen i Silo, det Paulun, som han havde sat til at bo udi iblandt Menneskene.
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
Og han gav sin Magt i Fangenskab og sin Herlighed i Fjendens Haand.
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
Og han overantvordede sit Folk til Sværd og fortørnedes paa sin Arv.
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Ild fortærede deres unge Mandskab, og deres Jomfruer fik ingen Brudesang.
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
Deres Præster faldt for Sværdet, og deres Enker begræd dem ikke.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
Da opvaagnede Herren som en sovende, som en Helt, der jubler af Vin.
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
Og han slog sine Fjender tilbage, han gjorde dem en evig Skam.
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
Og han forkastede Josefs Telt og udvalgte ikke Efraims Stamme;
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
men han udvalgte Judas Stamme, Zions Bjerg, som han elskede.
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
Og han byggede sin Helligdom lig Højderne, lig Jorden, hvilke han har grundfæstet evindelig.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
Og han udvalgte David, sin Tjener, og tog ham fra Faarestierne;
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
fra Faarene, som gave Die, lod han ham komme at vogte Jakob sit Folk og Israel sin Arv.
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
Og han vogtede dem efter sit Hjertes Oprigtighed og ledede dem med forstandig Haand.
