Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
Vyučující, Azafovi. Pozoruj, lide můj, zákona mého, nakloňte uší svých k slovům úst mých.
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
Otevru v podobenství ústa svá, vypravovati budu přípovídky starobylé.
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
Co jsme slýchali i poznali, a co nám otcové naši vypravovali,
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
Nezatajíme toho před syny jejich, kteříž budoucím potomkům svým vypravovati budou chvály Hospodinovy, ano i moc jeho a divné skutky jeho, kteréž činil.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
Neboť jest vyzdvihl svědectví v Jákobovi, a zákon vydal v Izraeli, což přikázal otcům našim, aby v známost uvodili synům svým,
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
Aby to poznal věk potomní, synové, kteříž se zroditi měli, a ti povstanouce, aby vypravovali dítkám svým,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
Aby pokládali v Bohu naději svou, a nezapomínali se na skutky Boha silného, ale ostříhali přikázaní jeho,
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
Aby nebývali jako otcové jejich, pokolení zpurné a protivné, národ, kterýž nenapravil srdce svého, a nebyl věrný Bohu silnému duch jeho.
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
Jako synové Efraim zbrojní, ač uměle z lučiště stříleli, však v čas boje zpět se obrátili,
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
Nebo neostříhali smlouvy Boží, a v zákoně jeho zpěčovali se choditi.
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
Zapomenuli se na činy jeho, a na divné skutky jeho, kteréž jim ukázal.
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
Před otci jejich činil divy v zemi Egyptské, na poli Soan.
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
Rozdělil moře, a převedl je; učinil, aby stály vody jako hromada.
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
Vedl je ve dne v oblace, a každé noci v jasném ohni.
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
Protrhl skály na poušti, a napájel je jako z propastí velikých.
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
Vyvedl potoky z skály, a učinil, aby vody tekly jako řeky.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
A však vždy přičíněli hříchů proti němu, a popouzeli Nejvyššího na poušti.
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
A pokoušeli Boha silného v srdci svém, žádajíce pokrmu podlé líbosti své.
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
A mluvili proti Bohu, řkouce: Zdaliž bude moci Bůh silný připraviti stůl na této poušti?
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
Aj, udeřilť jest v skálu, a tekly vody, a řeky se rozvodnily. Zdali také bude moci dáti chleba? Zdali nastrojí masa lidu svému?
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
A protož uslyšav Hospodin, rozhněval se, a oheň zažžen jest proti Jákobovi, a prchlivost vstoupila na Izraele,
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
Proto že se nedověřili Bohu, a neměli naděje v spasení jeho,
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
Ačkoli rozkázal oblakům shůry, a průduchy nebeské otevřel,
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
A dštil na ně mannou ku pokrmu, a obilé nebeské dával jim.
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
Chléb mocných jedl člověk, seslal jim pokrmů do sytosti.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
Obrátil vítr východní u povětří, a přivedl mocí svou vítr polední.
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
I dštil na ně masem jako prachem, a ptactvem pernatým jako pískem mořským.
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
Spustil je do prostřed vojska jejich, a všudy vůkol stanů jejich.
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
I jedli, a nasyceni jsou hojně, a dal jim to, čehož žádali.
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
Ještě nevyplnili žádosti své, ještě pokrm byl v ústech jejich,
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
A v tom prchlivost Boží připadla na ně, a zbil tučné jejich, a přední Izraelské porazil.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
S tím se vším vždy ještě hřešili, a nevěřili předivným skutkům jeho.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
A protož dopustil na ně, že marně skonali dny své, a léta svá s chvátáním.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
Když je hubil, jestliže ho hledali, a zase k Bohu silnému hned na úsvitě se navraceli,
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
Rozpomínajíce se na to, že Bůh byl skála jejich, a Bůh silný nejvyšší vykupitel jejich:
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
(Ačkoli mu s pochlebenstvím mluvili ústy svými, a jazykem svým lhali jemu.
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
A srdce jejich nebylo upřímé před ním, aniž se věrně měli v smlouvě jeho),
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
On jsa milosrdný, odpouštěl nepravosti jejich, a nezahladil jich; častokrát odvracel hněv svůj, a nevzbuzoval vší zůřivosti své.
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
Nebo pamatoval, že jsou tělo, vítr, kterýž odchází, a nenavracuje se zase.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
Kolikrát jsou ho dráždili na poušti, a k bolesti přivodili na pustinách.
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
Týž i týž navracujíce se, pokoušeli Boha silného, a svatému Izraelskému cíle vyměřovali.
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
Nepamatovali na moc jeho, a na ten den, v kterémž je vysvobodil z ssoužení,
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
Když činil v Egyptě znamení svá, a zázraky své na poli Soan,
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
Když obrátil v krev řeky a potoky jejich, tak že jich píti nemohli.
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
Dopustil na ně směsici žížal, aby je žraly, a žáby, aby je hubily.
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
A dal chroustům úrody jejich, a úsilí jejich kobylkám.
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
Stloukl krupami réví jejich, a stromy fíkové jejich ledem.
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
Vydal krupobití na hovada jejich, a na dobytek jejich uhlí řeřavé.
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
Poslal na ně prchlivost hněvu svého, rozpálení, zůřivost i ssoužení, dopustiv na ně anděly zlé.
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
Uprostrannil stezku prchlivosti své, neuchoval od smrti duše jejich, ano i na hovada jejich mor dopustil.
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
A pobil všecko prvorozené v Egyptě, prvotiny síly v staních Chamových.
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
Ale lid svůj vyvedl jako ovce, a vodil se s nimi jako s stádem po poušti.
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
Vodil je v bezpečnosti, tak že nestrašili, nepřátely pak jejich přikrylo moře,
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
Až je přivedl ku pomezí svatosti své, na horu tu, kteréž dobyla pravice jeho.
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
Vyhnav před tváří jejich národy, způsobil to, aby jim na provazec dědictví jejich přišli, a aby přebývala v staních jejich pokolení Izraelská.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
Však vždy předce pokoušeli a dráždili Boha nejvyššího, a svědectví jeho neostříhali.
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
Ale zpět odšedše, převráceně činili, jako i předkové jejich; uchýlili se jako mylné lučiště.
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
Nebo popouzeli ho výsostmi svými, a rytinami svými k horlení přivedli jej.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
Slyšel Bůh, a rozhněval se, a u velikou ošklivost vzal Izraele,
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
Tak že opustiv příbytek v Sílo, stánek, kterýž postavil mezi lidmi,
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
Vydal v zajetí sílu svou, a slávu svou v ruce nepřítele.
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
Dal pod meč lid svůj, a na dědictví své se rozhněval.
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Mládence jeho sežral oheň, a panny jeho nebyly chváleny.
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
Kněží jejich od meče padli, a vdovy jejich neplakaly.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
Potom pak procítil Pán jako ze sna, jako silný rek, kterýž po víně sobě vykřikuje.
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
A ranil nepřátely své po zadu, a u věčné pohanění je vydal.
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
Ačkoli pak pohrdl stánkem Jozefovým, a pokolení Efraimova nevyvolil,
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
Však vyvolil pokolení Judovo, horu Sion, kterouž zamiloval.
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
A vystavěl sobě, jako hrad vysoký, svatyni svou, jako zemi, kterouž utvrdil na věky.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
A vyvolil Davida služebníka svého, vzav jej od chlévů stáda.
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
Když chodil za ovcemi březími, zavedl jej, aby pásl Jákoba, lid jeho, a Izraele, dědictví jeho.
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
Kterýž pásl je v upřímnosti srdce svého, a zvláštní opatrností rukou svých vodil je.
