Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
Poučna pjesma. Asafova. Poslušaj, narode moj, moju nauku, prikloni uho riječima usta mojih!
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
Otvorit ću svoja usta na pouku, iznijet ću tajne iz vremena davnih.
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
Ono što čusmo i saznasmo, što nam kazivahu oci,
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
nećemo kriti djeci njihovoj, predat ćemo budućem koljenu: slavu Jahvinu i silu njegovu i djela čudesna što ih učini.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
Svjedočanstvo podiže on u Jakovu, Zakon postavi u Izraelu, da ono što naredi ocima našim oni djeci svojoj objave,
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
da sazna budući naraštaj, i sinovi koji će se roditi da djeci svojoj kazuju
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
da u Boga ufanje svoje stave i ne zaborave djela Božjih, već da vrše zapovijedi njegove,
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
kako ne bi bili, kao oci njihovi, naraštaj buntovan, prkosan - naraštaj srcem nestalan i duhom Bogu nevjeran.
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
Sinovi Efrajimovi, ratnici s lukom, u dan bitke okrenuše leđa.
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
Saveza s Bogom ne održaše i ne htjedoše hoditi po Zakonu njegovu.
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
Zaboraviše na djela njegova, na čudesa koja im pokaza.
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
Pred njihovim ocima činio je znakove u Egiptu, u Soanskom polju.
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
On more razdijeli i njih prevede, vode kao nasip uzdiže.
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
Danju ih vodio oblakom, a svu noć ognjem blistavim.
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
U pustinji hrid prolomi i napoji ih obilno kao iz bezdana.
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
Iz stijene izbi potoke te izvede vode k'o velike rijeke.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
A oni jednako griješiše, prkosiše Višnjem u pustinji.
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
Boga su kušali u srcima svojim ištuć' (jela) svojoj pohlepnosti.
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
Prigovarali su Bogu i pitali: “Može li Gospod stol u pustinji prostrti?
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
Eno, udari u hrid, i voda poteče i provreše potoci: a može li dati i kruha, i mesa pružiti svome narodu?”
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
Kad to začu Jahve, gnjevom usplamtje: oganj se raspali protiv Jakova, srdžba se razjari protiv Izraela,
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
jer ne vjerovaše Bogu niti se u njegovu pomoć uzdaše.
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
Pa ozgo naredi oblaku i otvori brane nebeske,
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
k'o kišu prosu na njih mÓanu da jedu i nahrani ih kruhom nebeskim.
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
Čovjek blagovaše kruh Jakih; on im dade hrane do sitosti.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
Probudi na nebu vjetar istočni i svojom silom južnjak dovede.
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
Prosu na njih mesa k'o prašine i ptice krilatice k'o pijeska morskoga.
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
Padoše usred njihova tabora i oko šatora njihovih.
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
Jeli su i nasitili se, želju njihovu on im ispuni.
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
Još nisu svoju utažili pohlepu i jelo im još bješe u ustima,
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
kad se srdžba Božja na njih raspali: pokosi smrću prvake njihove i mladiće pobi Izraelove.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
Uza sve to griješiše dalje i ne vjerovaše u čudesna djela njegova.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
I skonča im dane jednim dahom i njihova ljeta naglim svršetkom.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
Kad ih ubijaše, tražiše ga i opet pitahu za Boga;
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
spominjahu se da je Bog hridina njihova i Svevišnji njihov otkupitelj.
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
Ali ga opet ustima svojim varahu i jezikom svojim lagahu njemu.
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
Njihovo srce s njime ne bijaše, nit' bijahu vjerni Savezu njegovu.
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
A on im milosrdno grijeh praštao i nije ih posmicao; često je gnjev svoj susprezao da ne plane svom jarošću.
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
Spominjao se da su pÓut i dah koji odlazi i ne vraća se više.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
Koliko mu prkosiše u pustinji i žalostiše ga u samotnom kraju!
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
Sve nanovo iskušavahu Boga i vrijeđahu Sveca Izraelova
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
ne spominjuć' se ruke njegove ni dana kad ih od dušmana izbavi,
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
ni znakova njegovih u Egiptu, ni čudesnih djela u polju Soanskom.
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
U krv im pretvori rijeke i potoke, da ne piju.
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
Posla na njih obade da ih žderu i žabe da ih more.
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
I predade skakavcu žetvu njihovu, i plod muke njihove žderaču.
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
Vinograde im tučom udari, a mrazom smokvike njihove.
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
I predade grÓadu njihova goveda i munjama stada njihova.
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
Obori na njih svu žestinu gnjeva svog, jarost, bijes i nevolju: posla na njih anđele nesreće.
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
I put gnjevu svojem otvori: ne poštedje im život od smrti, životinje im izruči pošasti.
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
Pobi u Egiptu sve prvorođeno, prvence u šatorju Hamovu.
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
I povede narod svoj kao ovce i vođaše ih kao stado kroz pustinju.
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
Pouzdano ih je vodio te se nisu bojali, a more je prekrilo dušmane njihove.
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
U Svetu zemlju svoju on ih odvede, na bregove što mu ih osvoji desnica.
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
Pred njima istjera pogane, konopom im podijeli baštinu, pod šatorjem njihovim naseli plemena izraelska.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
A oni iskušavali i gnjevili Boga Višnjega i nisu držali zapovijedi njegovih.
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
Otpadoše, iznevjeriše se k'o oci njihovi, k'o luk nepouzdan oni zatajiše.
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
Na gnjev ga nagnaše svojim uzvišicama, na ljubomor navedoše kumirima svojim.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
Bog vidje i gnjevom planu, odbaci posve Izraela.
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
I napusti boravište svoje u Šilu, Šator u kojem prebivaše s ljudima.
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
Preda u ropstvo snagu svoju i svoju diku u ruke dušmanske.
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
Narod svoj prepusti maču, raspali se na svoju baštinu.
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Mladiće njihove oganj proguta, ne udaše se djevice njihove.
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
Svećenici njihovi padoše od mača, ne zaplakaše Óudove njihove.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
Tad se k'o oda sna trgnu Gospodin, k'o ratnik vinom savladan.
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
Udari otraga dušmane svoje, sramotu im vječitu zadade.
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
On odbaci šator Josipov i Efrajimovo pleme ne odabra,
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
već odabra pleme Judino i goru Sion koja mu omilje.
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
Sagradi Svetište k'o nebo visoko, k'o zemlju utemelji ga dovijeka.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
Izabra Davida, slugu svojega, uze ga od torova ovčjih;
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
odvede ga od ovaca dojilica da pase Jakova, narod njegov, Izraela, baštinu njegovu.
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
I pasao ih je srcem čestitim i brižljivim rukama vodio.
